széttörném az idő
súlyos páncélját
vassisakját megolvasztanám
foggal rágnám meg az ólmot
ha ezzel megjavíthatnám
helyre tenném a dolgokat
a halottak szemét kinyitnám
lelkükbe sóhajt lehelnék
lennék szorgalmas cseléd
átnéznék e homályos szitán
ej kár a szóért
csak a düh beszél belőlem
elvetélt indulat
döglődik bensőmben
több ezren örökre alszanak
vagy füstté vált hüvelyük
bezárt falak omlanak össze
sírban remeg már
kurta életünk
2 hozzászólás
KedES Edit!
Mi minden forr bennünk!
"ej kár a szóért
csak a düh beszél belőlem"
Nagyon idöszerü ez is!
Szép estét:sailor
Egyszer fent egyszer lent, de most nagyon lent.