Szemeden jéghideg fény.
Szádon büszke félmosoly.
Aprócska lépted kemény,
szép arcod mímelt, komoly.
Hűlt remény… tömény erény…
Kérlek, – bármit is teszel –
vesd rám szemed örvényét!
De Te észre sem veszel…
Tudd: egy villanásnyi lét
és örökre por leszel…
9 hozzászólás
Kedves antonius!
Ezért érdemes volt babérjaidon csendben pihenni!…:):):)
Nagyon-nagyon szép, kifejező, lírai alkotás!
Elismerésem!
Bár zokon vettem, hogy felhánytorgattad,
hogy állandóan fátyol felhőcskékbe botlasz a műveid között.
Fátyolfelhő-szűri a Napot, hogy ne égessen annyira! :):):)
Üdv
Nincs nekem bajom a fátyolfelhőcskékkel. Volt idő, amikor nagyon is közeli kapcsolatban voltam velük. (Egy PD-47-es ernyő segítségével.)
Köszönöm kedves szavaid, nagyvonalú értékelésed. a.
Kedves Druszám!
Sajnos nem sikerült téged személyessen megismerni, de remélem a következő utazásom alkalmával igen. Ahogy ezt a kis verset olvasom tőled, az az érzésem jött, mintha Keszei István ismert volna téged, és neked irta vola a következő sorokat:
"Úgy írjál, mint aki egy villanásnyi-robbanásnyi, gyújtópontnyi pillanatra
fellobbantja a lét minden lángját, tüzét.
És egy kiterjedéstelen, de végtelen pontba sűríti életét…"
És te úgy írsz. Gratulálok.
üdv Tóni
Kedves Druszám! Én is sajnálom. De ami késik…
Köszönöm kedves szavaid, értékelésed.
Üdv. a.
Sose kérdezd, kiért szól a harang:Érted szól!
Jó szemed van!
Itt a fotómon a falon, ez a John Donne idézet olvasható. (Senki sem különálló sziget…)
Köszönöm, hogy olvastál, értékeltél.
Nagy igazságot fogalmaztál meg a végén. Tetszik a versed, gratulálok: Colhicum
Köszönöm szépen Kedves Colhicum.
Üdv. a.
Hatalmas igazság. Szépen megírtad:))) Itt alant éppen kinek válaszolsz?:)))))