Egyedül ébredek

Ragyogó napsugár simogasd arcom,
simogasd arcom, hozd el az álmom,
hulló csillagok vágyaim varázsa,
gyönyörű virágszál szívét kitárja.

Egyedül ébredek, róla álmodom,
róla álmodom, életem átkozom!
Árva kiskertem, nincs benne virág,
nyavalyás átkokat szül ez a világ.

Pokol hamva száll a magasban,
ott a magasban bűneim porában,
vándor imám nem talál fülekre,
lassan elnyel a pokol vadtüze.

Hiányzol kedvesem, zokog a lelkem,
zokog a lelkem, szeressél engem,
nélküled kopár sivatag a világ,
legyél kertemben illatos virág!

Locsolnám naponta karcsú szárad,
csókolnám szádat, könnyem is árad.
Átkozott boldogság leld meg házam,
hozd el azt, akire régen vártam!