Gyönyörű, hatalmas költészet,
szavakból formázott sziklaóriás,
rímlétrádon kapaszkodik a lélek,
s ezüstfelhőkről dicsér a gondolás.
Lábaidnál betűkből nyílnak
széles mezsgyéidet jelző ibolyák,
és nefelejcsből kitaposott lejtők,
kanyarogva visznek lavinákon át.
Szirtednek kötél nélkül hágtak,
kiknek keze már szikláidhoz szokott,
hogy lehozzák fentről e zord világnak
becses virágidból szálló illatod.
Halhatatlan, vers alpinisták,
kiket nagy magasság nem szédíthetett,
lábatok nyomát keresve kullogok,
egy apró szirmot talán elérhetek.
14 hozzászólás
Ilyen szép verssel, még az egész virágot is, kedves Adriennn!:):)
Reményteljes költő vagy!:):):)
Szeretettel: Lyza
Drága Lyza!
Köszönöm szépen kedves, szívet melengető szavaidat. 🙂
Hogy milyen költő vagyok és, hogy megillet-e egyetlen szirom is, azt Ti döntitek el.
A vers iránti alázat az én feladatom.
Szeretettel ölellek: A.Adrienn
Nagyon szép vers! A sok apró sziromból áll össze, szépül meg a világ akár a versektől is! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Melegség árad soraidból. Tisztán és gyönyörűen írsz, de ezt már mondtam.
Szeretettel Eliza
Kedves Panka!
Köszönöm szépen. Igen, sok apró sziromból és sziromtól.
Örülök, hogy olvastad.
Barátsággal: A.Adrienn
Kedves Elizavetta!
Köszönöm Neked.
Szeretettel: A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Nagyon szerényen fejezed ki a végén ,hogy a nagy költök nyomdokaiba akarsz jutni.Még nem érzed magad egész jó költönek,ezt mi olvasok és versszerető emberek,had ítéljük meg .Én ugy érzem hogy nem csak egy szirmot érdemelsz ,hanem egy egész csokorral adnék e versed után a kezedbe.nagyon szép vers és örülök hogy olvashattam.
Üdvözlettel Remek50
Kedves Remek!
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. Tanulni akarok a nagy költőktől folyamatosan, és van is mit. 🙂
Üdvözlettel: A.Adrienn
Csodaszép és fennkölt vers!
Gratulálok
Köszönöm András.
Kedves Adrienn!
Dupla örömet adott az élet ma, először a szemam, azt mondta az orvos nem olyan veszélyes, amásodik az, hogy mindjárt ilyen szép verset tudok olvasni. És a sajnálkozásom is saját magam felett elmullot, mert ismét eszembe jutnak az idézetek amikor egy szép verset olvsasok, mint ennél is Radnóti Miklóstol:
"Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér."
tegnap még e kétlehulló sziromnak a jelentőségét még másnak láttam volna de ma a versedre a Havasi Gyopárnak a lehulló szirmait láttam, Szép volt.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen.
Örülök, hogy orvosod kedvező eredményt közölt veled, és annak is, hogy tetszett a versem.
Szeretettel: A.Adrienn
Az egyik legszebb szirma vagy ennek a költővirágnak. Metaforáidat és költői képekedet olvasva, csak felnézhetek rád kedves Adrienn.
Szeretettel: István
Kedves István!
Igazán nagyon kedves vagy, hogy ilyeneket írsz nekem, de bőven van mit tanulnom még.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: A.Adrienn