Csillámpala szikrázott az égen,
fényköröket húzott az útra,
éhes kutyaként a szenzáció
száraz torka szomjazott az újra.
A vérmeleg bársonyülésre
dobta hájas seggét,
fingszagú volt a mozi
azon az őszi estén.
Felesége otthon, talán
karalábéfőzeléket főzött megint,
pörkölttel megenné,
de legközelebb, már beint.
Repülőborda lenne
az ízletes falat,
nem ilyen fás szárú
zöldséges kacat.
Harmatjárta velővel körítve,
gardedám kéne,
hogy ne zárja az áramot rövidre,
ha az asszony nem tartja be
a konyhaszabályt és
nem látja el húsos kajával az urát.
8 hozzászólás
Kedves Edit!
Említettem az elöbbi írásodnál,hogy írj megint humoros-t!
Nagyon jó ez is!
Élveztem!
Tényleg nagy érzékkel birsz ebben a kategóriában!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm Salior! Igyekszem.
Kedves Edit!
Versedről eszembe jutott hajdani szomszédom, aki ha levest, vagy főzeléket főzött a felesége, /nem húst!/ a harmadikról kidobta a fazekat, vagy a lábast a szomszédos, földszintes ház tetejére. Már egész kis edényszett lett ott. 😀
Humoros versed fejcsóválós jókedvre derített. Köszönöm.
Judit
Nem semmi látvány lehetett Judit.
Köszönöm, hogy meglátogattál, örülök, hogy tetszett ez a kis szösszenet.
Editke-Editke, remekeltél! :)))
Szeretettel
Ica
Ölellek Ica!
"ha az asszony nem tartja be
a konyhaszabályt és
nam látja el húsos kajával az urát."
Érdemes lenne kijavítani az utolsó sorban a nam-ot, nem-re. Nem is tudtam, hogy létezik "konyhaszabály". Szellemes, ötletes, vidám alkotás.
Köszönöm Könyves a figyelmet! Javítom.