Hosszú álmából feléled a fény
eltűntek az égről már a csillagok,
ködben úszik a táj és a remény,
én még mindig rólad álmodok.
Barna hajad lebeg a szélben,
messze száll a boldog kacajod,
együtt ébredünk a hajnal ölében,
és körém fonod puha két karod.
Kismadár dalol a harmatos ágon,
boldogan repdesik picinke szárnyával,
hűvös szellő bujkál a fákon,
játszik a lombok halvány árnyával.
Itt leszel velem lázas éjeken,
meleget adsz a hideg napokon,
boldogan lépkedünk át az éveken,
nem kesergünk többé kivetett sorsunkon!
1 hozzászólás
Kellemes vers, jó volt olvasni.
Delory