hasadt hajnal fázós fényében
rozsdamarta levelek szőnyege
teríti a park útjait
kőpadok között kúszik a köd
remegnek a bokrok
krizantémok sírnak – csendesen
elengedlek
[-]
álmaimba néha még
vissza-visszatérsz…
látom arcod
halvány alakod a ködben
hangod elfeledtem rég
nem szólsz már
nézel csöndben
feléd nyújtom kezem
nem fogod meg újra
elfordulva visszatérsz
a múltba…
régi képek
ezek maradtak belőled
elsárgult megfakult emlékek
elmúlt évek lenyomata mind
szeretlek
de már nem érzem a kínt
csendesen – elengedtelek
3 hozzászólás
Szia!
Elmúlás, ősz, válás, stb.
Remekül kifejezve
s jó szavakba, s képekbe rendezve.
Gratula!
Szia!
Azt mondják, az igazi szeretet elenged. Érzékletesen fogalmaztad meg ezt a belső, nem kellemes folyamatot.
Üdv: w.
Ez nagyon szép búcsúzás. A halál tudatába bele kell nyugodnunk, de igazán meg nem nyugszunk soha, bár az idő enyhíti a fájdalmat. Nagyon szép!