Nem Érted? Ember! Halálra ítéltél,
megvonva tőlem az utolsó szó jogát,
a harangot mar előre húztátok,
pedig ki sem jártam a rühes óvodát.
Gyermeteg lélekkel kerestem helyem
s nem volt egy kéz, ki kezet adott,
legörbült szájjal utánad szaladtam,
szívemet kitéve – csak ennyit adhatok.
Később minden csak rosszabb lett,
és a hangom is gyakran elakadt,
gúnyos kacajod a húsomba vágott,
s ott álltam egyedül a bitófa alatt.
A harang csak szólt – az átkozott hangok -,
valaki a távolban sokat beszélt,
érthetetlen foszlányok, egy élet ára,
s anyám a főnőkkel megint kefélt.
Egy méter hatvanszor három méter,
az orvos adta a papírt, hogy kell,
az életet jelentő élettér helyett
a gúnyos kacaj, hogy nem érdekel.
Most egy méter hatvan, melyen fekszik,
s remélem boldog az egész család,
az igaz, hogy a sírt egyedül ástam
de konyezve kerdeztem ,hol vagy anyam
2 hozzászólás
Ez az érzés borzalmas,fájdalmas és különösen ,így a karacsonyváró időben.Ha jól értelmezem egy gyermekkori fájdalom maradt meg benned mind a mai napid.Bocsáss meg és könnyebb lesz.A verseden érdemes elidőzni.Sajnos sok hasonló érzést cipelnek emberek.
Szeretettel üdv:hova
Koszonom szepen , jol ertelmezed . Tudod vannak dolgok amit nem lehet megbocsajtani a tusket hiaba huzzuk ki, a seb begyogyul de a nyoma ott marad .
Kellemes unnepeket
Udv. Gyuri