Elhiszed nekem,
hogy vége?
A képzeletem léte
elsorvadt.
Elhiszed szavamat?
Elhiszed nekem,
hogy fénye,
a Napnak éke
csorbulhat?
Elhiszed szavamat?
Elhiszed nekem,
hogy érzem,
szívemnek léte
romhalmaz?
Elhiszed szavamat?
Elhiszed nekem,
hogy a béke,
mint gondolat, végleg
meghalhat?
Elhiszed szavamat?
Elhiszed, hogy
a bűnöm vagy?
Könny fakad, ha
utamba akadsz?
Elhiszed szavamat?
Mondd? Végre
elhiszed nekem,
egy érzelem
lehet barátian tiszta?
Elhiszed szavamat?
Érzem mindezt
nem hiszed,
mert kezed
elengedte kezemet.
11 hozzászólás
Ismét kérdések sokasága. Vajon kinek szólhat? Bárkinek is, tuti, hogy ezek után elhiszi 🙂 De ha mégsem… akkor magára vessen
köszönöm, hogy ezt is elolvastad:)
valódi, megélt és kétségbeesett érzések emlékét ébresztette bennem, s azt "ne hagyj itt, maradj még!", ám a két utolsó sor feloldotta ezt a tragikusnak induló élményt. vajon kihez íródhatott? nem tudtam eldönteni…
Köszi Shepherd! Igen a versek sokszor nem adnak választ kinek vagy kihez íródnak, annak szánom, aki érzi, hogy neki szól, s annak aki átérzi, hogy akinek szól, annak mit üzenek:)
Szia Nagyon tetszett a versed!
Nem mindig kell tudnunk azt, hogy az alkotó kihez írta a verset, de át kell érezni mi lenne, ha épp nekünk…Hát, nem semmi!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Köszönöm Krisztina, hogy bekukkantottál hozzám:)
Kicsit dühös, de ezt lehetne kezelni, a szívek sokszor tévednek, de azt kell hogy mondjam, jól megdolgoztatod az olvasóit gondolatait.
Ebben az a nagyon értékes szerintem, hogy mindig érdekes maradsz..:)))
Na most úgy kell nekem…
Köszönöm dini!:)
Én biztos elhinném…bár lehet ravaszabb a kis Sleepwell, mint amilyennek látszik?:P mondjuk akkor is elhinném:D
Jó kis vers, tetszett! Üdv: Áfonya
Kedves Áfonya! Köszönöm szépen!:) Örültem Neked:)
Milyen tiszta, szép képek!!! Olyan éerzelmekről szólnak melyeket én is ismerek. /lehet, hogy Te eresztetted el azt a kezet?/
Szia: én