Ázik a hóember,
kabátja remeg.
– Nem hiszed?
A kalapja reszket,
elhagyja fejét.
– Nem hiszed?
Gombjai peregnek
messze s széllel.
– Nem hiszed?
A kék sála libben,
felszáll az égbe.
– Nem hiszed?
Zsenge fű serken
madárdal éled.
– Elhiszed?
Szervusz hóember,
várunk jövőre.
-Hinned kell!
10 hozzászólás
Kedves Mesako!
hitetlen ember
abban hisz amit érez
sok szív nélkül van
a természet él
és akik vele élnek
ők megértik azt
el fogják hinni
nélküle semmi élet
semmi szeretet
üdv Tóni
Köszönöm a haikukat, kedves Tóni.
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Kicsit megriadtam a Hóember szó láttán. Első gondolatom: ugye nem a télről szól? Én a tavaszra vágyom már oly türelmetlenül:) De az utolsó két versszak minden kétségemet eloszlatta. Kedves vers, köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel Rita
én is sóhajtozom már a tavasz után, talán nem lóg meg 🙂
Köszönöm, kedves Rita.
Szeretettel
mesako
Kedves Emese, én elhiszem!
Szeretettel, Judit
én meg hiszek Neked, kedves Judit, és köszönöm.
Szeretettel
Emese
Szia Emese!
Ma olyan kellemes volt az idő, hogy hiszem. Azt mindenképpen, a hóember ma összement.
Abban pedig csak reménykedni tudok, mostanában nem lehet, majd újat kreálni:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Ma itt is érződött némi meleg, hunyorgott a hóember, s azt súgta, hogy még egy kicsit maradna 🙂
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Bizony varjuk jövőre! Itt a tavasz! Aranyos versike! 🙂
Barátsággal panka!
á, dehogy van itt a tavasz, kedves Panka, csak egy kicsit megmutatott magából :-), de jólesett.
Köszi.
Barátsággal
Emese