a hazádban nem boldogulsz,
nem találsz egy igaz társra,
elindulsz a nagyvilágba.
Ha elrabol egy vasmadár,
nem látlak többé soha már,
szívem fáj, majd megszakad,
nincs nálam boldogtalanabb.
Ellopott tőlem az élet,
nem tudom már minek éljek,
boruljon rám rideg halál,
hisz itthon már senki se vár.
Ne siras_distincts engemet kérlek,
hisz meg sem érdemlem talán,
vessetek egy mély gödörbe,
e szomorú nap hajnalán.
Nem kell a könny és a bánat,
a boldogság még rád találhat,
amikor majd újból hazatérsz,
utad hideg temetőbe visz.
Gyermekem ülj oda mellém,
képzeletbe fogd a kezem,
hamvaimra ne szórj könnyet,
nekem itt már sokkal könnyebb.
Játszadozni az unokákkal,
szívemnek hiányzott nagyon,
kár, hogy a boldogságodat
csak idefentről láthatom.
4 hozzászólás
Kedves Györgyi!
Szép, szívet facsaró vers.
Átéreztem. Kicsi lányom egy évig volt Angliában. Holnap jön haza!:) Szép, megható a versed.
Üdv: Colhicum
Kedves Rozális köszönöm,hogy olvastál. Örülök, ha tetszett. 🙂
Kedves Colhicum köszönöm hozzászólásodat. Legalább Te már túl vagy rajta.
Örülök, hogy tetszetta versem.:-)
Kedves Gyöngyi!
Meg ríkattál4 előre éreztetted velem milyen is lesz ha a gyerekeim külhonba mennek néhány évmúlva. éppen őreg napjaimban:((
Grtulálok gyönyörű versedhez.
NO azért fel a fejjel nincs már világ vége.Majd a neten találkozunk. Úgy is a virtuális világ a jövő:
Szeretettel: marica