2024. december 11., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Elképzelem

    efereszBy 16 hozzászólás1056 megtekintés

    Érzem, eljárt felettem az idő,
    – ez a dolgok rendje, megszülettem -,
    homokszemekből lettem drágakő
    a fátyol most előttem meglebben:

    Egyenlő szárú háromszög vagyok,
    magamban hordozom, mi összeköt,
    nézem, ahogyan a hétköznapok
    lendkerekén a csoda testet ölt.

    Körös-körül körök, és Fény ragyog,
    Isten trónusa ez, mint égő-szekér
    – rajta, utazó ember-angyalok -,
    a földtől egészen az égig ér.

    Tudom, megettem kenyerem javát,
    itt maradok igazán odaát!

    Share.

    16 hozzászólás

    1. aLéb on

      Megfogott a versed, A tiszta képek, az összehasonlítások természetessége, csöndes ereje. A második sorban az "az" névelőt "a"-ra kellene javítanod szerintem, és nekem az utolsó sorban az a vessző valahogy nagyon nem hiányzott, bennem úgy szólalt meg erősebben a vers konklúziója. Nagyon tetszett, szép vers.
      aLéb

    2. Klára on

      Kedves Szabolcs!

      Már többször elolvastam a versed. Megragadó, ahogyan az Úr és az ember közötti kapcsolatot megjeleníted. Az ember homokszemekből lesz drágakő, ezt már valahogy én is megfogalmaztam magamnak. Ha megnézed a kagylót, benne a homokszemből lesz igazgyöngy 🙂 Igaz, hogy szenvedések árán, de a végeredmény mindenképpen igazol minket. És ami azt illeti, ha az ember hisz, már itt a földön az övé a teljesség.

      Üdv: Klári

      • eferesz on

        Kedves Klára!
        Nagyon köszönöm ezt a kagyló hasonlatot, igen, a természet mindöröktől fogva vezet minket, mutatja, hogy mit hogyan kell csinálnunk, hogy kiként kellene éljünk.
        Én nem hiszek abban, hogy szenvedések árán tudom megtalálni a magamban lakozó istenit, de mint tudjuk, rengeteg út létezik, de egy a lényeg, hogy egymásra találjunk, ember és Isten, az egész Univerzumban ez a legszentebb kapcsolat!
        Köszönöm, hogy olvastál.
        Gyönyörű hétvégét kívánok!

    7. Hayal on

      Nagyon erdekes a versed, az eleje tenyleg varazslatos…aztan hirtelen jön az egyenlö szaru haromszög…ami nekem nagyon realista:-) De az elet is ilyen, hol ilyen, hol olyan. "Körös örül körök"- ez nagyon tetszett! Es hol van meg a kenyer java….messze!
      Örülök, hogy olvastalak,
      H.

    8. Rita on

      Kedves Szabolcs!

      Nagyon tetszett a versed! "itt maradok igazán odaát!"
      Hát persze,nem akarunk mi sehova "odaát " menni! Gönyörű szép Földünk az otthonunk,itt érezzük jól magunkat,itt szeretnénk élni, mégpedig örökké(vagy feltámadni hogy örökké élhessünk )Akiknek homokszemből sikerül drágakövekké válni bíztosan alkalmasak lesznek rá!

    Leave A Reply