Megsárgult filmszalag, még ’56 előtt,
Egy fiatal srác rohant, majd lövéshez dőlt.
A stadionban izgatott csend honolt,
A rádióban Szepesi hangja szólt:
Puskás lő! Gól!
A ”Nagypolitika” megölte a sportot,
Sokan, kényszerből elhagyták az országot,
De ő tudta hol folytatni az álmát,
Játékával meghódította a Realt.
Pancho lő! Gól!
Aztán edző lett, abból is zseniális,
Tanítványai verték Európát is,
Nevétől volt hangos a madridi utca,
Itthon megbocsátott neki a politika.
Puskás lő! Gól!
Ő pedig hazajött, várta az ország,
De hamarosan elnyelte a kórház,
Remegő testén elhatalmasodott a kór,
Búcsúzhatunk a legismertebb magyartól.
Puskás lő! Gól!
Most már az égi Aranycsapatban játszik,
A kapu előtt a labdával dekázik,
A stadionban izgatott csend honol,
A rádióban riporter hangja szól:
Puskás lő! Gól!
(Budapest, 2006. november 18.)
4 hozzászólás
Szép és szép gesztus tőled.A vers és magyarfoci ímádók nevében is köszönöm
Magam is Magyarfoci imádó vagyok.
A versel nem csak Öcsi bácsi előtt tisztelgek, hanem Édesapám előtt is, aki szintén nagy rajongója volt.
Kedves Letícia! Kedves gesztus Tőled, hogy megemlékeztél versedben erről a nagyszerű futballistáról. Az akkori focinak én is rajongója voltam. / sőt alacsonyabb szinten magam is művelője/ Az egy különleges magyar futball korszak volt. Annál szomorúbb vagyok, amikor a mai foci szinvonalával kell szembesülnöm.
De reméljük újra lesznek még Puskások, Bozsikok, stb. /Ebbeli fájdalmaimról írok a “Hej
ti labdarugók c. versemben.
Azzal búcsúzom Puskás Ferenctől: Nyúgodjon békében.
Gratulálok a versedhez.
Köszönöm, hogy elolvastad!
A mai focink, már nekem sem tetszik annyira, de bízom benne, hogy egyszer csak megint a csúcsra kerül, hisz a játékos anyagunk, szerintem nem rosz. Nézd meg a fiatalokat, milyen jók, csak aztán valahol elmarad a lelkesedés:(