Lecsurgó csendben kis rozsdapöttyök a szavak.
Foltokban hull a hó, mint kemoterápiás mellékhatás.
Ittlétem elmaradozó…
Bentlétem kijövet.
Lopakodó…
Szeretetem elszivárog szirmairól. Aszott, sápadt szárazvirág.
Zörög. Zörgése bánt.
Véres lepelben vágyhalott szív.
Egy el nem használt csomagolóív…
Egy feldíszítetlen emberi perc,
habkarikátlan karácsonyóra.
Leteszek róla.
Rossz lóra tettem.
Csak néz mint egy szent, megrendíthetetlenül,
csigolyáit talán ostyából rakta az isten,
és vére pedig bor vala.
Haján a hajnal hegedül.
Őrjöng magában, egyedül…
Elrontott varázslat
By Horváth Éva
5 hozzászólás
Üditően új stílus, nagyon tetszett, az itt-ott elvont gondolatokba rejtett mondanivaló. És a "kallódó" rímek is jókor-jó helyen vannak. Köszönöm az élményt.
Hanga
Lám, lám Éva!
Ne higgyél nekünk. Hidd el, mindnkinek más-más a véleménye, még talán a hivatásos kritikusoknak is, nem még itt, akik majd' valamennyien még tanulók vagyunk. Nekem olyannak tűnik a versed, mint amikor babot, búzát meg konkolyt keversz össze, s abból főzöl főzeléket. Valahogy különféle dolgok vannak benne összekeverve.
Pedig amikor olvassa az ember, kimondottan tetszik az egész úgy, ahogyan van. Ez is ellentmondásos, igaz?
Még egyet: Az Istent nagy betűvel írjuk (még akkor is, ha valaki nem hisz benne), mivel tulajdon főnév, ahogyan a kutyáink nevét is naggyal írjuk, ugyanazért!
Szeretettel: Kata
Hát, nem tudom, hogy jól értelmezem-e, de nekem egyáltalán nem tűnik "összedobáltnak", sőt, annyira érteni vélem, hogy konkrétan elbőgtem magam rajta. Sok mindent eszembe juttatott: kórházi karácsonyt, besugárzást, heti 2 dialízist, gyors halált és lassú haldoklást…mind elmentek.
Amúgy egyetértek Hangával rímek, gondolatritmus, stb. tekintetében.
Üdv,
Poppy
U.i.: A "csigolyáit talán ostyából rakta az isten," sor -nem tudom miért, de – egyszerűen lenyűgöz.
Örülök, ha élményt tudtam nyújtani.
Kedves Éva!
Először az jutott eszembe: "mintha Kemény Istvánt olvasnék…"
Nagyon precíz, nagyon finom képeket használsz… igazi "hangulat-vers" – magam is valami hasonlóra törekszem (talán egyszer…).
"Egy feldíszítetlen emberi perc" – ez nagyon megragadt bennem…
Köszönöm az élményt!
medve