a harmadik levél, amit kosárba gyűrök,
annyi minden van ami bennem maradt…
így új esztendő tájt ha kis halmokba gyűjtöd
mit jelenthetett sok száz elmúló pillanat
találsz közöttük szépet, elgondolkodtatót,
fáradt reggelekbe fényt gyújtó napot
s az esti fák alatt boldogságot, ha volt,
és súgni délután folyót, felfénylő csillagot,
ezer betűt, amik a bensőmről mesélnek,
és válaszokat -hol így, hol úgy esett-,
csak válogasd szét, már nem kell tőlük félned,
őszinték, tiszták, semmit sem rejtenek.
a harmadik levél, pedig csendet fogadtam,
de önmagamnak mégsem hazudhatok…
szemétre megy, talán egy újabb gondolatban
találok csendes, egyszerűbb holnapot.
10 hozzászólás
nagyon szép gondolatok, szépen megírva. gratulálok.
ezért a néhány "nemes" sorért már érdemes volt közétek jönni.
Versed egyfajta számvetés. Az év vége kiváló alkalom arra, hogy elgondolkodjunk az életünkön. Te ezt csodálatos köntösbe öltöztetted.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, Szugi, és örömmel üdvözöllek, hiszem, hogy jó helyre jöttél :-)!
aLéb
Rozália, köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
aLéb
Szia!
" … találsz közöttük szépet, elgondolkodtatót, … "
Mégis, az egész versednek szomorkás hangulata van. Év végi visszatekintésed nem pesszimista. Nem. Csak van benne egy adag … valami … amitől sóhajtozik az ember.
Gratulálok!
Üdv.
Van bizony, Artúr, jól érzed :-). Köszönöm értő olvasásod.
aLéb
Gratulálok!
Köszönöm!
aLéb
Igen, olyan sóhajtozós, én értem nagyon, én is ilyen vagyok. Jó volt olvasni.
Hanga
Köszi, Hanga, tényleg az. Örülök, hogy tetszett.
aLéb