Ráhajolt szemedre a szürke-hályogköd,
Körbefonta hideg tested a nyirkos lég,
Összeroskadt fölötted a hant. Örököd
Őszhervadt sírvirágokba fulladó lét…
Eltávoztál!
Elvesztette józan eszét az eszmélet,
Varjúkönnyet károg a hollók hajnala.
A Halált dühömmel gyilkolná az Élet.
Mérhetetlen haragom! Bocsásd meg, Mama!
5 hozzászólás
A felkiáltójeleken gondolkodtam el. Nem volnának hatásosabbak a „halkabb” pontok, vagy hármaspontok?
Tetszik a munkád. Tökéletesek a keresztrímek, hibátlan a szerkezet, a tizenkettes szótagszám, jelzőhalmozás nélkül is jól érzékeled a nehezen elfogadható távozás okozta fájdalmadat.
Gratulálok. a
Kedves antonius!
Köszönöm a dicsérő szavakat és az igaz kritikát! Van benne igazság.
Eleinte úgy éreztem, hogy a 2. vsz.-ba is "halkabb hármaspontok illenek", végül a !jel mellett döntöttem az általad is megfogalmazott "nehezen elfogadható távozás okozta fájdalom" hatásosabb érzékeltetése miatt. Köszönöm ismét, elgondolkodom a tanácsodon!
Minden jót!
hb.
Kedves antonius!
Köszönöm a dicsérő szavakat és az igaz kritikát! Van benne igazság.
Eleinte úgy éreztem, hogy a 2. vsz.-ba is "halkabb hármaspontok" illenek, végül a !jel mellett döntöttem az általad is megfogalmazott "nehezen elfogadható távozás okozta fájdalom" hatásosabb érzékeltetése miatt. Köszönöm ismét, elgondolkodom a tanácsodon!
Minden jót!
hb.
Kedves Bertalan!
Üdvözöllek a Napvilág fedélzetén! Öröm számomra, hogy ilyen – verstanilg és egyéb szempontból is igazán jó verssel mutatlkoztál be. Ötös!
Kata
Drága Finta Kata!
Köszönet a baráti fogadtatásért, ezen a kellemes irodalmi Noé-bárkán!
A kiváló osztályzatot igyekszem hasonló rímhalmokkal meghálálni, kézcsókkal aláíratván!
Üdvözlettel:
hb.