öreg a ceruza, 's benne az elem,
feltöltődik újra itt az idegenben
mikor a himnuszt veletek éneklem…
…nem kértem eddig sokat az élettől
csak annyit, magyarnak dobogjon szívem,
magyar könnyek csorduljanak a földre
mikor a himnuszt veletek éneklem…
…de életem legnagyobb színjátékát
mindig tiszta lelkiismerettel teszem,
nem kér senki egy magyar papírt tőlem
mikor a himnuszt veletek éneklem…
…hazaárulás, vagy hazaszeretet
és kinek nem tetszik, hogy én ezt teszem
kérje az Istent, fújja el a gyertyám
's a himnuszt veletek tovább nem éneklem…
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ebben a versben minden fájdalom benne van, ami egy kitaszítottban élhet. Nagyon szépen írtad le a hazaszeretetet, a himnusz említése külön fokozó tényezőként különösen tetszett, hiszen egy nép himnusza mindig az egységet és az összetartozást fejezi ki az én véleményem szerint. Borzasztó lehet nap, mint nap átélni ezt a kitaszítottság érzését és azt, hogy egy nép nem tud elfogadni, befogadni olyannak aki vagy. Persze ez lehet fikció is, de ilyen feszültséget, és fájdalmat csak az tud így leírni aki maga is átélte mindezt.
Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Idővel rájöttem: Lehetettlent kérek! Ezt leírni, elmesélni igen, tudomásul venni, igen. De megérteni, megérteni nem. Megérteni csak azt tudja aki átéli. Abba valahogy bele is nyugodna az ember, és végül is azt hiszem az is lesz ennek a dolognak a vége: Csukva tartani a szám. Nem írni, nem beszélni, és akkor nem lessz mire válaszoni, "azoknak" akik pl. azt írták:
"kerülöm a vitákat, de mindig "felmegy az agyvizem" ha valaki hazánkfia a "nyugati jómódban" osztja nekem az észt. Tudod ezért az országért én fogok éhen dögleni és nem Ő….jöjjön ide és éljen meg 60.000.- nyugdíjból….és akkor elfogadom a szavát", vagy:
"Nem versenyezni járok én ide. Azért sem, hogy azt bizonygassam folyamatosan, hogy milyen nagyszerű és igaz ember vagyok."
Soknak hihetettlen, de ilyen emberek is vannak otthon.
Köszönöm, hogy olvastál , megírtad a véleményedet, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Hazaszeretet csendül ki versed minden szavából. Tudom, mit érezhetsz, hiszen pl. én itthon is megkönnyezem, ha megcsendül a Himnuszhngja.
Tónikám – verstanilag óriási eredményeket értél el, hiszen rég'óta ismerjük egymást.
Nagyon tetszik a versed, szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Olyan boldog vagyok, mint egy kisgyerek, akit az anyja megdicsért. Ugyanis te voltál az, aki a versírásnál, a helyesírásnál kézenfogtál, és az első lépésekre tanítottál. Ezt sohasem feledem el, mint ahogy az ember, egy anyát sem tud soha feledni. Néha azonban kivánom, bár ne tanultam volna meg, talán akkor tovább éltem volna az életemet, úgy mint addig. De akkor mindig arra gondolok, minden bokszoló tudja, ha felmegy a ringbe, akkor ütéseket is fog kapni. Ő sem számit, egy szíj alatti, mély ütésre, de ha kap, akkor vagy egy ídőre harcképtelen, de van az is, hogy az ütés után, annak ellenére, ha felállt is, mégis olyan kábult, hogy elveszti a meccset. Úgy látszik, én már annyit kaptam, hogy egy örökös kábultságban vagyok.
És egy-egy "tiszta" pillanatban, még tudok verset is írni.
Köszönöm, hogy írtál, nagyon örülök neki, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nem szabad sosem feladni, és semmi sem lehetetlen. Az meg, hogy csukva tartsd a szád, hm. semmiképp. Való igaz, hogy Magyarországon nehezebb a boldogulás, mint nálunk nyugatabbra, de szerintem sokan sosem mondanának ilyeneket, mint amiket beidéztél. Biztosan vannak ilyen emberek is. És én elhiszem, hogy nem versenyezni jársz ide, hanem pusztán azért, hogy gyakorold az anyanyelvedet és időnként beszélgess egy-egy hazád fiával a versek által. A hazaszereteted, ami a versedből kiolvasható őszinte és határtalan, tök mindegy, hogy nem itt élsz, mégis ide tartozol, én legalábbis így hiszem. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Irogatni már régen írogatok, de verseket én is csak négy éve. A munkahelyemen, több mint harminc évig, mindennap egy A 4-es oldalom írtam, egy idézetet valakitől, és mint A nap mondása ragasztottam ki. Késöbb már én magam is írtam, és sokszor az egyik vagy másik történtekre az üzemben, és ezáltal, mint itt is, ídővel nem sok "jóbarátom" volt, és mindez csak azért, mert a szám sohasem tudtam csukva tartani. Eléggé jól ismerem a helyzetet, Röszkei határ mindkét oldalán. Igaz, amióta a szemeim határozzák meg menyit írok, kevesebb a problémám, mert egy idő óta csak a verseimre íróknak tudok válaszolni, és ezáltal nagyon is lecsökkentek, a nem mindenkinek tetsző hozzászólásaim is. De talán jobb is így. Minden hozzászólásért hálás vagyok, és ahogy tudok válaszolok is.
Köszönöm, és
üdv Tóni
A Haza szó mást és mást jelent.Ki falut,ki várost érzékel ezen. Otthont ahol szülő várja a gyermeket,de legtöbb embernek ez többet jelent.
Most egy saját vers idézetet írtam,bár nem szokásom.
Azt hogy mennyire vagy hazafi?Amennyire a szíved diktálja.Még sok ilyen igaz,őszinte verset kívánok neked.Sodorhat az élet bárhova,a szíved akkor is Magyar marad!
Szeretettel:Erzsi
Kedves Erzsi!
Már sok ilyen verset írtam, egyesknek már nagyon is sokat, sőt van aki a verseim csak mint öndicséret értékeli, amikor azt írja:
"Nem versenyezni járok én ide.
Azért sem, hogy azt bizonygassam folyamatosan, hogy milyen nagyszerű és igaz ember vagyok."
Mindenki hazatalál egyszer, az biztos, csak sokan már nem veszik tudtúl.
A következő versemben, Ami még megmaradt, megpróbálom megmagyarázni, hogy ez semmiféleképpen csak "dicsekvés".
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni