Vad vágyak – vagy vádak? –
űznek, hajtanak, őrjítenek,
nem tudom már, hogy mit keresek;
megyek, futok és repülök,
öröm nélkül is örülök,
s érzem, lassan megőrülök.
A múlt polcain kutatok,
elveszett arcokat álmodok,
elveszett arcok, vádló szemek –
már nem emlékszem, kik is ezek.
De ők – csak engem keresnek.
Csak engem akarnak, vágynak:
majd átengednek bírának, vádnak.
Álomba mossák reszkető testem,
tudom, a szakadékba már leestem.
Elveszett arcok kívánnak, várnak,
elveszett hangok kiáltnak, szállnak.
…
Elveszett arcok – hiába várnak;
elveszett hangok – hiába szállnak…
(2005. II. 11.)
4 hozzászólás
Érdekes a versed, nekem tetszik. Annak meg nagyon örülök, amikor fiatal, kezdő versírók nem feledkeznek meg arról, hogy egy-egy mondat nagybetűvel kezdődik, s vannak közben különféle írásjelek, és ponttal zárunk.
Erről Te nem feledkezel meg.
Ugyanis sok helyen elkezdenek egy hosszú verset, sehol egy megszakítás, az egész talán egy mondat.
Örülök, hogy Hozzád tévedtem. Gratulálok!
F. Kata
Vad vágyak – vagy vádak? ….hú kirázott a hideg, ez igazi csemege, izgalmas szójáték,,,,és a többi versszak is remekül sikerült. köszönöm hogy olvashattam, üdv.
Szia!
A második versszak Adyt juttatta eszembe, de az egésznek számomra olyan a hangulata, talán a szemek, vád, vágy, őrület téma összefonódása miatt. Ő az egyik kedvencem, szóval kösz. Poppy
az első sor már rossz, nem is olvasom tovább!