Hagyj repülni,
S messzi földről is visszatérek hozzád.
Ha vergődve is: elhagynálak,
Hogyha szárnyamat levágnád.
Csábít a tér,
Hisz száz meg száz út csodája előttem.
Vagyok, akár égen a sólyom –
Hiszen szabadnak születtem.
Hagyj álmodni,
S terólad szövöm majd minden álmomat.
Nem rabol el már semmi éjjel,
Semmilyen kósza gondolat.
Repülhetnék,
De fogva tart örökké a két szemed.
Elvesztem bennük, onnan nézlek –
Szívem is már belőled szeret.
4 hozzászólás
Kedves Netelka, rendkívül tetszik versed, gyönyörű képekben mutatod meg a szerelem érzéseit! Szeretettel: Ági
Hát nem tudsz elrepülni ha fogva tart a két szeme
Gyönyörűen irtad!
üdv. Szejke
Köszönöm, kedves Ági 🙂
Kedves Szejke, örülök, hogy tetszett. Köszönöm 🙂