emberi kötelesség vigyázni rája,
néha nem sikerül az ember szándéka
és félre áll akkor az élet boglyája.
Lehetsz te első, a nagy ünnepelt hős
a pódiumon állva csak a földet nézed,
ha életben a homlokod többször is felhős
a mély fájdalmat mindig csak egyedül érzed.
Próbálsz mosolyogni, de sehogy sem sikerül
mosolyod az fájdalmas vigyorgássá válik,
lelked neked néha egy kicsit még felderül
de a kép aki voltál már lassan szétmállik.
Még esténként amikor a tükörbe nézel
megkérdezed ki az, ki veled szembe néz,
meddig nézed még el ölbe tett kézzel
hogy téged az élet simára gereblyéz.
Lázadj fel ember, ma élsz még, ne add fel magad!
Addig amíg lélegzel legyen még reményed,
mert ameddig a halál magával nem ragad
ne engedd, hogy magadért hulljon a könnyed.
Csak a gyáva ember siratja önmagát
azt aki még él, nem szokták siratni,
ha majd egyszer alulról szagolod az ibolyát
akkor lesz már okod a fejedet lógatni.
Élvezd az életet, mert másikat úgy sem kapsz
az élet olyan szép, így érdemes még élni,
gondolj mindig arra, míg a fűbe nem harapsz
nem kell egy embernek a haláltól félni.
Mindannyian egy napon el fogunk patkolni
tudtuk már akkor mikor a világra jöttünk,
majd le fogják a rollot minálunk is húzni
de mi a halállal, már régen megegyeztünk.
Mucsi Antal-Tóni
8 hozzászólás
Bölcs fohász, útmutatás, remek vers! Örömmel, szeretettel olvastalak. Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa, az olvasást …és a hozzászólást is…ez egy nagyon régi versem, amikor még több hitem volt az emberiségben…
üdv Tóni…
kEDVES tÓNI !
vERSED KÉSZ TERÁPIA AZ ARRA RÁSZORULTAKNAK.
sZERETETTEL GRAT. ZSÓFI
Köszönöm Zsófi, az olvasást …és a hozzászólást is…ezeket a verseket mind az élet írta, és mint ahogy mondani szokták: Én csak papira vetettem mindet…
üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Sok igazság van a versedben, érdemes elgondolkodni rajta. Hosszú versedet is kiválóan, hibátlanul írtad, amiért szeretettel gratulálok. Minden szavad igaz a versben, egy sort azért kiemelek:
"Csak a gyáva ember siratja önmagát" – aminek semmi értelme nincsen.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm Kata, az olvasást …és a hozzászólást is, "Csak a gyáva ember siratja önmagát" írtad a hozzászólásodban. Szerinted azok nem gyávák, akik mindig sajnálkoznak önmagukon. A sors csak mindig őket veri, az életben soha nincs semmi szerencséjük, félnek, nem mernek semmit sem elkezdeni, mert nekik biztosan semmi sem sikerül, stb. szerintem ezek a legnagyobb gyávák, mert már életőkben elsiratják önmagokat.
…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Így van, élni kell mindig. Méltósággal, békességgel és szeretetben.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm Szabolcs, az olvasást …és a hozzászólást is, Sohasem szerettem azokat az embereket, akik mindig csak jajgatnak. Itt van egy szólás-mondás: Isten, vedd el a jajgatóktól azt, ami felesleg nekik, mint amennyi kellene, és add azoknak aki szó nélkül szenvednek.
…üdv Tóni…