Hallod mamám?
Misére harangoznak.
S te már nem mégy,
remegő kezed már
nem fogja az imakönyvet.
Kegyetlen évtizedeket
éltél le s kezed, az édes
csontos kéz, melyen
dagadt és fáradt az ér,
már nem simogatja
unokád lázadó fejét.
Hallod mamám?
Felnőttem, de szeretnék
öledbe bújni és elsírni
könnyes szemmel,
hogy elhagytak.
Magányos lettem…
Hallod mamám?
Ne hallgass, szólj valamit!
Hiszen szerettél és örültél,
hogy adhattál kezembe egy tízest!
De most már nem ver drága szíved.
Elmentél… nélkülem.
Itt hagytál, magamra,
most már nem panaszkodhatom
senkinek, elvitted a gyermekkort,
búcsú nélkül mentél el s nem
csókolhatom áldott két kezed.
Hallod mamám?
Mit ér sírodon pár szál virág?
Téged már kizárt, e csúf világ!
…Most misére harangoznak,
az imakönyv most az én
kezemben, mint emlékem.
Szólj már hozzám, ne hallgass!
Hallod mamám?
16 hozzászólás
Kedves Lyz!
Versed minden sorát átjárja a meható szeretet. Ahogy olvastam, szemem megtelt könnyel.
Bizony, azt hiszem, a nagymamák közel állnak az unokákoz, nálam is így volt, s most is ezt érzem, amikor a már felnőtt, főiskolákba járó unokáimmal együtt lehetek.
Nagyon szép a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata!
Nagyon szerettem a nagymamámat…
Örülök, hogy elnyerte tetszésed…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Szépen szólítgatod a Nagymamádat.Meghatódtam!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Lyz!
Emlékkép tárul elém ! "Hallod mamám?"-és ott járok a régmúlt időben, ezer apró élmény, gondolat…Köszönöm ezt Neked !
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mint ahogy említettem, az emlékektől én is végig zokogtam,
amíg a végére nem értem…:(
Köszönöm itt jártad és osztályzatod…
Ölellek: Lyza
Valikám!
Köszönöm szépen érzékenységed és értékelésed!
Szeretettel: Lyza
Szívszorító sorok…megértem, átérzem a fájdalmadat, hisz nekem is volt, van egy nagymamám, aki búcsú nélkül ment el.
Nagyon szép megemlékezés róla. A köztetek lévő szeretet örökké megmarad, és a nagymamád így tovább él benned…
Drága Arthemis!
Köszönöm kedves szavaidat…Bizony pótolhatatlan számomra…
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Nem tudok ehhez mit szólni, ez egy olyan szakasz egy emberi életben, amelybe nem engednek be mindenkit. Nekem nem voltak nagyszüleim, minden ismerős gyerekkollégámnak volt csak nekem nem. Évtizedekig reméltem, fogadtam, majd ha én nagyapa leszek, igen majd… De a majd sokáig váratott magára és mikor végre itt van, akkor bezárta az ajtót előttem. Igy hát csal állok az ajtó elött mint egy megrendelt, de sohesem elhozott árú. ami csak arra vár, hogy valaki észrevegye. De lemondani róla nem fogok soha, mert már Csoóri Sándor leírta:
"Ha valaki önként vagy észrevétlenül lemond egyéniségéről, hiába várja, hogy holnap csoda dolgok történjenek vele, mert ami megtörténik, már nem vele történik meg."
Én pedig még remélem, és akarom is, hogy velem is megtörténjen a csoda, hogy egyszer valaki azt mongja nekem: NAGYAPA!!!
üdv Tóni
Kedves Toni!
Sajnálom, hogy kimaradt az életedből a nagyszülői szeretet…
Pótolhatatlan veszteség…
Ami téged illet, lesz még alkalmad megtapasztalni…
Köszönöm, hogy itt voltál…Lyza
Kedves Lyza!
Könnybe lábadt a szemem, annyira megható! Azt írom, hogy nagyon tetszett, de közben átérzem azt az elkeseredést, hiányérzetet, ami létrehozta ezt a verset, s próbál segíteni abban, hogy feldolgozd szeretett nagyanyád hiányát.
A pár szál virág talán segít, meg az idő. Magam sem hittem volna!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tudom, hogy megérted, hiszen Téged is pótolhatatlan veszteség ért,
s csak így lehet megérteni a másik ember fájdalmát…
Köszönöm értékelésed is!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Csodálatos és megható ez az emlékezés a nagymamádra…
Az ember lányának könnybe lábad a szeme, s elkapja az emlékezés.
Nagy elismerésem!
Üdv: fátyolfelhő
Köszönöm, kedves fátyolfelhő!
Örülök elismerésednek!
Ölellek: Lyza
Csodálatos és megható emlékezés!
Üdv: napsugárka
Köszönöm napsugárka!
Nagyon szerettem őt…
Üdv: Lyza