Én nem tudom, hogy mit susog az erdő,
és éjszakánként, hogy alszik a rét,
csak azt tudom, hogy egyszer talán eljő,
és véget ér e méla földi lét.
Én nem tudom, de biztosan van válasz,
miért élnek a Földön emberek,
de gondolom a felelet talán az:
szeressük egymást, ameddig lehet.
Én nem tudom, miért kísért rémálom,
miért nem lelhetem nyugalmamat,
de úgy érzem, hogy a kanosszát járom,
más embereknek bűnei miatt.
14 hozzászólás
Tetszett, kedves László!
üdv.:Zsanett
Köszönöm Zsanett!
Üdv.: Laci
Kedves László!
A versed elnyerte tetszésemet!
Üdvözlettel:Selanne
Köszönöm Selanne!
Üdvözlettel: Laci
Elgondolkodtatott a versed. Vannak kérdések amelyekre sajnos nem biztos, hogy választ kapunk. Egy biztos, más bűnei miatt ne emészd magad! Tetszett a versed!
Barátsággal Panka!
Köszönöm Panka!
Üdv.: Laci
Kedves László!
Más bűnét csak versben vedd magadra. Szép elmélkedés, – vannak ilyen napok, ilyen gondolatok, talán mindnyájunknak. A versedhez gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Köszönöm kedves Vali!
Szeretettel üdv.: Laci
Kedves László, nagyon szépet írtál. Üdv: Tibor
Köszönöm Tibor!
Üdv.: Laci
Mindig tudtam, hogy jól írsz.
Ez a versed is nagyon tetszett…
Gratulálok.
Köszönöm Braunel!
Elgondolkodtató, szép vers.
Ennél a versnél emlékezem Geisz Lászlóra, akinek ma lenne a születésnapja. Komoly üzenete van a gondolatoknak:
"szeressük egymást, ameddig lehet"
Így legyen!