Újra magával ragad az ár,
sorsom partjain senki se vár,
azt hittem mindig kék lesz az ég,
de legyőz mindent a büszkeség.
Tudom, mindig én vagyok a rossz,
lehettem mohó, de nem gonosz.
Nekem sohase elég egy csók,
mit tehetnék, ha annyira jók?
Csak egy bolondos, kis poéta,
aki álmát csokorba fonta,
neked gyűjtötte minden szavát,
ne törd össze egészen az álmát!
1 hozzászólás
Szep vers mint ahogy megszoktuk toled.Gratulalok szep es hiteles!