Aki fontos, elengedem,
Elfogadom, hogy nincs velem!
Nincs több önzés, önös érdek;
Engedjelek? Magad kérted!
Fáj a szivem, de meg nem hal,
Elszakadt ez már tavasszal!
Elengedlek s te is engem,
Szabadon szállj s ne feledj el…
Engedd szabadon
Szerző: Dallos Miki
2 hozzászólás
Sajnos nagyon kevesen érzik úgy ezt át mint te.Általában a szakítás, nem zökkenő mentes, és nehezen engedjük el akit szeretünk, még akkor is ha tudjuk, már kihűlt, vége.Szerintem, mindenképp ez a jó lépés!Ez, ahogy, és amilyen szívbemarkolóan megírtad!Így csak a jó emlék marad.
Szeretettel:Kriszti
Az érdekes csak az, hogy akinek vagy akiröl szól ez a vers, azzal ismét egy párt alkotunk és jobb, mint annakelötte. Szóval lehet hogy mégsem tudtam igazán szabadon engedni a másikat? ;-P