egy idős bácsika jött velem szembe,
bottal a kezében tapogatta az utat
minden egyes lépése, fájdalomra mutat.
Összeérve szívélyesen üdvözöltük egymást
csak ott vettem észre, hogy ő nem jól lát,
„Hallottam, hogy jön”, – rám nézve mondta
és botját a kezében szorosabbra fogta.
„Tudja, jó ember, a szemeim már nem a legjobbak
a lábaim pedig egy kicsit roskadoznak,
a hetvenöt év az nagyon meglátszik rajtam
pedig még az életben oly sokat akartam.
Két évvel ezelőtt az utcán elestem
amikor egy este hazafelé mentem,
egy teljes órát az árokban feküdtem
míg végül nagy nehezen lassan felültem.
Sokan rám se néztek, csak mentek tovább tétlen
biztosan be van rúgva, ez a szerencsétlen,
hallottam minden szót, mit rólam beszéltek
miért nem tölti az ilyen, otthon az estéket.
Egyszer csak a kezemen meleget éreztem
egy kis kutya nyalogatta most a jobb kezem,
„Morzsa, te mit csinálsz? – szólt rá a gazdája
„nem látod mily piszkos rajta a ruhája!”
Majd a gazdája is közelebb jött hozzám
meglepődve nézte, mily sáros a ruhám,
„Bácsikám önnek talán el tettszett esnie?” –
majd megkérdezte tőlem: „Uram, ön Pesti-e?”
„Tettszett a fenének”, – mondtam én mérgesen
nem finoman, hanem csak egy kicsit ércesen,
„Azon a rossz törött téglán kicsúszott a lábam
hanyatt estem és nagyon megütöttem a hátam.”
A fiatal ember, segített nekem felkelni
segített otthon is a lakásba felmenni,
azóta mi ketten jó barátok lettünk
habár több mint ötven év van itt mi köztünk.
„Nem minden fiatal, van velünk rossz helyzetben
nem minden fiatal, van életében az öregek ellen,
na de most már lassan tovább kell mennem
az orvosságokat délig még mind be kell vennem.”
A hazafelé vezető úton, most egy kerülőt tettem,
hogy gondolataimat gyorsan újra elrendezzem,
ez a jó ember alig két évvel volt csak nálam öregebb
de úgy látszik a betegsége nála mindent tönkretett.
Egy két komoly szót váltottam magammal hazáig
de nem vagyok biztos eljutott e mind, Antal agyáig,
mondán néki, te Tóni, vigyázz, hogy le ne betegedj
mert betegen te már gyorsan elveszted a fejed.
Tegyél meg mindent azért, nehogy ágyba kerülj
mozogj, szaladj, dolgozz, csak soha ne részegülj,
közbe vigyázz, hogy az eszed, be ne rozsdásodjon
és ne engedd meg azt, hogy mindig okoskodjon.
Mire haza értem, mindent erősen megfogadtam
csak arra kell vigyáznom, hogy azt be is tartsam,
de ha még szeretnék tovább is, egészségesen élni
akkor mindenkivel, de főleg magammal is, meg kell békélni.