Erich Kästner:
Rezitation bei Regenwetter
Der Regen regnet sich nicht satt.
Es regnet hoffnungslosen Zwirn.
Wer jetzt ‘ne dünne Schädeldecke hat,
dem regnet’s ins Gehirn.
Im Rachen juckt’s. Im Rücken zerrt’s.
Es blöken die Bakterienherden.
Der Regen reicht allmählich bis ans Herz.
Was soll bloß daraus werden?
Der Regen bohrt sich durch die Haut.
Und dieser Trübsinn, der uns beugt,
wird, wie so Manches, subkutan erzeugt.
Wir sind porös gebaut.
Seit Wochen rollen Wolkenfässer
von Horizont zu Horizont.
Der Neubau drüben mit der braunen Front
wird von dem Regen täglich blässer.
Nun ist er blond.
Die Sonne wurde eingemottet.
Es ist, als lebte sie nicht mehr.
Ach, die Alleen, durch die man traurig trottet,
sind kalt und leer.
Man kriecht ins Bett. Das ist gescheiter,
als daß man klein im Regen steht.
Das geht auf keinen Fall so weiter,
wenn das so weiter geht. |
Erich Kästner:
Versmondás esős időben
Nem tud betelni az eső.
Hull kilátástalan átok.
Ha túl vékony a koponyafedő,
agyadig szivárog.
Torkod kapar. Hátad viszket.
A baktériumhorda béget.
Az eső lassan eléri szíved.
Nem ismer ez mértéket?
Átfúrja a bőrt az eső.
És a mélabú oly makacs,
szubkután állítjuk elő.
Testünk tiszta likacs.
Hetekig görög felhőbödön,
csupa bozont a horizont.
A szembe háznak barna frontja volt,
kifakítja örökös özön.
Most szőke folt.
A Napot ellepték a molyok.
Olyan, mintha nem lenne meg.
Ó, a sétány, amin csak a bú bolyong,
üres, hideg.
Bújj az ágyba, vár a paplan,
Ne kacsázz, mint aprócska báb.
Most már tényleg tarthatatlan,
ha ez így megy tovább.
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
Bizony nagyon lehangoló tud lenni, ha folyamatosan esik az eső, borús az ég és a levegő is párás, nyirkos, viszont az ellenkezője is tragikus, mikor az eső hiányától és a nagy hőségtől kiapadnak a patakok és féktelen tüzek keletkezhetnek akár öngyulladástól is. A levegő forró, szinte éget és vibrál. Sokszor bele se gondolunk, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy a földünk élhető legyen.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, a természet. Kästner sokat írt a nagyvárosi életről, ahol az igazán tartós esőzés még lehangolóbb.