Ki tudja, mivé leszünk az "elpatkolás" után? Bármivé is, versedben megemlíted a körforgás lehetőségét.
Tetszik. Az külön, hogy felező nyolcas formában írtad, és minden sorban megvannak a metszetek.
Komoly téma, játékos (népdalos) formába öntve.
Örömmel olvastalak. 🙂
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy olvastál, és ha nem jelzed, akkor nem is tudatosítom, hogy a felező nyolcassal fejeztem ki gondolataimat.
🙂
Igen, ezek góbé sorok.
Szeretettel: Szabolcs
Régi, már-már közhelyszerű megállapítás, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. De mi van a lélekkel? Létezik-e anyag nélkül? Miért nem lehet mindezt tudni, miért csak hinni?
Kedves Kati!
De még mindig aktuális.
Úgy gondolom, hogy sokfajta hit van, sőt már hitrendszerek is akadnak bőven. A lélek pedig – köszöni szépen – jól van. Én szerintem nem létezik az anyag nélkül, és az anyag sem nélküle. Ezt abból tudom, hogy amikor a természetemmel a Természetre nézek, akkor mindenben és mindenhol ott vagyok. Te is, és más is. Persze ezt minden pillanatban tudatósítani kellene, és éppen ez az, amivel én is hadilábon állok.
🙂
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Egyszer biztos…mindenkivel ez történik….egyszer…
Remek, őszinte versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok.
További szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
12 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Ez nagyon tetszik. Bár elhangzik benne a "zord, életunt aktivitás", számomra mégis egyfajta derűt sugároz a vers gondolatmenete.
Laca 🙂
Szia Laca!
Naná, hogy sugározza a derűt, hiszen az érmének két oldala van.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
hu…ez nagyon öszinte!
…de nem zárja ki a reményt!
Söt…annak egy szükségessége!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Nem bizony, remélem tehát, hogy majd én is – újra – megrapasztalhatom ezt a két létállapotot.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Ki tudja, mivé leszünk az "elpatkolás" után? Bármivé is, versedben megemlíted a körforgás lehetőségét.
Tetszik. Az külön, hogy felező nyolcas formában írtad, és minden sorban megvannak a metszetek.
Komoly téma, játékos (népdalos) formába öntve.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy olvastál, és ha nem jelzed, akkor nem is tudatosítom, hogy a felező nyolcassal fejeztem ki gondolataimat.
🙂
Igen, ezek góbé sorok.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Hát igen, hát igen…de mi van, ha nem??? 🙂 Üdv: én
Szia Bödőn!
Akkor is igen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Régi, már-már közhelyszerű megállapítás, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. De mi van a lélekkel? Létezik-e anyag nélkül? Miért nem lehet mindezt tudni, miért csak hinni?
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
De még mindig aktuális.
Úgy gondolom, hogy sokfajta hit van, sőt már hitrendszerek is akadnak bőven. A lélek pedig – köszöni szépen – jól van. Én szerintem nem létezik az anyag nélkül, és az anyag sem nélküle. Ezt abból tudom, hogy amikor a természetemmel a Természetre nézek, akkor mindenben és mindenhol ott vagyok. Te is, és más is. Persze ezt minden pillanatban tudatósítani kellene, és éppen ez az, amivel én is hadilábon állok.
🙂
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Egyszer biztos…mindenkivel ez történik….egyszer…
Remek, őszinte versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok.
További szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm és viszont kívánom számodra is.
Üdvözlettel: Szabolcs