Átkelt a nonszenszek
erdején,
még azt hitte,
várja valaki odaát,
a létezés másik oldalán.
A világok láncként
egymásba kapcsolódtak,
zöld szemek
szikráztak az út
vége felől.
Egyre gyorsabban lépdelt,
léptei a köveknek ütődve
egy rég várt hangba csengtek át…
Mire odaért, a zöld lángolás
már szerteporladt.