Csönd honol szívemben,
csalódtam már mindenben,
az élet csupa fájdalom,
így az életem egy borzalom.
Kattog az agyam,
miért is hagyom magam?
Ne győzzön a bosszú,
az élet hosszú,
bizalom az alapja mindennek,
de miért higgyek Istennek,
a boldogság nincs ingyen,
de ha megvan színes minden!
2 hozzászólás
Szia! Ezen még lehetne csiszolni, de versmagnak jó. A harmadik-negyedik verszakban kétszer is megjelenik az élet, az már kicsit sok. Az ilyen témájú verseknél nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy le is írjuk a fájdalmat, de ne világfájdalmas legyen, vagy önsajnáló (én legalábbis ezt találom a legnehezebbnel benne); ezt a részt túlzónak találom emiatt.
"Bizalom az alapja mindennek/ de miért higgyek Istennek?" – ez tetszik, örök kérdés…
Végül pedig, versed kérdésére reflektálva: ne hagyd magad! 🙂
Üdv: Kalina
köszönöm szépen, a véleményed, a versemre a válaszod 🙂