Erzsébetek napjáról lekéstem

Minden Erzsikétől ma még bocsánatot kérek
félreértések elől most csendesen kitérek,
igaz, soknak a számára már nem sokat érek
de a bőrömbe ma már, lassan bele sem férek.

Betta, veled az életben még nem találkoztam
Betti, veled egy fél évig együtt dolgoztam,
Bőbe, előtted már egyszer csúnyán le lettem főzve
Böbi, tetőled már sokszor le is lettem győzve

Böbike, én régen, téged sokat dajkáltalak
Böri, örültem akkor ha végre megláttalak,
Börike, te engem mindenhol nagyon kerültél
Böske, te pedig velem még sohasem beszéltél.

Bözse, a piacon engem soha meg nem láttál
Bözsi, te azonban néha rám is kacsintottál,
Bözsikének sokáig hiába udvaroltam,
Csörével mindig kinn az erdőben találkoztam.

Csöri, ő mindenhol mérgesen fordult el tőlem
Csörike nem tudott eleget hallani felőlem,
Erzse, ő nagyon komoly volt sohasem mosolygott
Erzsi, az ajkamra mindig dupla csókot adott.

Erzsikével vasárnap mindig moziba mentünk
Erzsóval kemencéből friss lepényeket ettünk,
Erzsóci az engem mindig Tóninak becézett
Erzsók, ő nagyon felvágott és engem lenézett.

Erzsóka esténként ott a rózsák között várt rám
Lici, ő szépen játszott minden este a hárfán,
Liszka, már azt sem tudom szőke volt e vagy barna
Liza pedig mindenből a legjobbat akarta.

Lizi, volt egyetlen, akinek a mindene voltam
Pendzsónak, nem is olyan sokáig udvaroltam,
Penzsu, azt mondta mindennap, hogy csak engem szeret
Perzsinél bántott mindig a rossz lelki ismeret.

Pöre, az szép volt, de sohasem hallgatott reám
Pörike akkor volt boldog, ha csókolta a szám,
Pörzsinél az övé volt midig az utolsó szó,
Pösze, azt sem tudta soha, mi az: „Utolsó szó”.

Pöszi szeretett mindig az erdőben sétálni
Pöttyi nehezen tudott az első csókig várni,
Zsike, ő szerény volt mint a ma született bárány
Zsókát meglátni, mindig egy csodálatos látvány.

Örzse szerette a természet lágy dombos völgyét
Örzsi inkább játszotta a falu legszebb hölgyét,
Örzsikének csillogott koromfekete haja
de úgy látszik volt mindnek velem valami baja.

Az életem néha olyan mint egy mozgólépcső
most pár nappal később, azt hiszem még nem késő,
minden Erzsébet névnapját köszöntöm megkésve
Jó hogy eszembe juttatták, nyakkendőmre lépve.

Mucsi Antal-Tóni