Esős hajnalon morcosan ébredtél,
ajkamra csókot adni elfeledtél,
kócos hajad meredt az égnek,
fáradt szemeid lángban égnek.
Hozzád szólnék, de inkább hallgatok,
törött tányért söpörni nem akarok,
hangosan csattana mosdó ajtaja,
Éles sikoly! Ki ez a maszkara?
Pokrócba bújtam, ne halld, hogy nevetek,
majd csak elmúlnak a szörny fellegek,
lassan egy őrája, hogy fürdőbe zárkóztál,
esőben fonnyadt minden virágszál!
Bocsánat drágám! Nem úgy értettem!
épp a cserepes virágot öntöztem,
szép vagy édesem, szebb a Napnál!
Kérlek! A mosdóból gyere ki már!