Így a bágyadt nap takarta
est-elő tornácán ülve
régi emlékimbe turkálok,
gondolatim remegnek,
mintha pókháló takarta padláson kutatna
poros szakadozott fecnik között szépet keresve,
szépet nem lelve,csak szürkét,
a sok édes szó ízét
már végképp feledve
még ágaskodik alig sejlő emlék,
mélyen rejtőzőn agg tudat alatt
fetreng a felpislanó gondolat,
s …arcomon siklik az esti dal,
hallom cirogat a napsugár
féltve belengett szellővel játszva
ölembe tátja emlékek vázlatát,
csontos felejtést síró vázát,
ülök hát
bámulom a tornáncfa kopjafaragását