Ülök a teraszon, simogat a szél,
csobog a kispatak, fülemben zenél,
magas virágszál táncol a szélben,
megtörik szára, életének vége!
Csak egy pillantás és elmúlik az álom,
hirtelen köddé vált, de nem is bánom.
Elmúlik a nyár, talán nem is volt,
zuhogó eső mindent elsodort.
Maradt egy kép, egy arc, egy hang,
egy illúzió, melyet szétfoszlat a harang.
Bánatosan néz rám a Hold,
nem is létezel, csak egy álom volt.
Itt ülök egyedül csodára várva,
aszalt virágok szálló illatában,
letarolt rét, és aratott mező,
oly kopár minden, suttog a szellő.
Eltűntek a tücskök, a béka se brekeg,
fáradt szemem a távolban dereng,
talán a jövő útjait keresi,
amin egy új csillag fog vezetni!
8 hozzászólás
Kedves Nairi!
Ha termő földbe ültetted el a szemeket, akkor nyugodtan meghalhatsz. Ez nem egy idézet valamilyen ismert embertöl, ez csak az én életem tapaszalata. A gyrmekeimet is mindig azzal a tudattal neveletem, hogy nem az a jó szülő, aki mindent megtesz a gyermekeiért, hanem az, aki megtanitja őket arra, hogy nélkülük is életképessek legyenek. Ez egy őskori törvény, amit sajnos ma már csak az állatvilágban használnak.
Itt, ezen az oldalon is, most már annyian és olyan szép Haikukat írnak, hogy én abba is hagyhatnám, ha tudnám. De nem tudom. Azt hiszem először "el kell patkolnom". hogy abbahagyjam. De épp most fordítok egy verset Lessing-től, aminek a cime: A Halál. Talán pászolni is fog ide.
Mindig jobban és jobban tetszenek a Haikuid.
üdv Tóni
Bocsánat, eltévesztettem az oldalt…
üdv Tóni
Kedves Szaty!
Úgy látszik, nem véletlen volt ami történ, mivel is, hogy pontossan egy pár nappal ezelőtt írtam, hogy nem hiszek a véletlenben, mert szerintem az a szó "véletlen", az csak a modern embriség kitalálása, egy olyan cselekedetre, amelyre ő nem tud megfogható választ adni. Itt, ma történt egy újjab bizinyitéka a teoriámnak. Mivel az utóbbi ídőben elfogott egy új, egyk ismeretlen láz, a műforditás, éjjel nappal mellette ülök, és éllandóan csak javitgatok. Nem, nem a német nyelvvel van a probléma, hanem szégyenemre az anyanyelvemmel, a magyarral, amelyt sohasem volt rendessen megtanulni alkalmam. És ha nem történt volna ma e tévedés, nem olvastam volna el a versedet, amely szó szerint megbénitott. Ilyen egyszerű szavakkal, ennyit mondani azt éerzni kell, azt nem lehet tanulni. Hálás vagyok az Ístennek, hogy tévedésemet nem vetette velem észre, és hagyta, hogy megtörténjen.
A versed prima.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a versem, egyszerüen nem találok szavakat a hozzászólásodhoz!
Mégegyszer köszönöm!
Tiszteletel! szati
Kedves Szaty!
Nagyon szép, érzékeny, romatikus lélekről árulkodik versed. Bele szőtted a természet képeit, illatait. Szomorú lemondást érzek a közepén, de a végén visszatér a remény… s ez így van jól.
Gratulálok, élmény volt olvasni. A múlt, jelen, és jövő képei követik egymást.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Jól esik soraidat olvasni, kedves vagy, mint mindig!
Köszönőm!
Szeretettel! szaty
Lám, sokan megcsodálták versedet. Valóban, nem mindennapi tehetséggel forgatod a tollad. Ne hagy a sülyesztőben e szép verseket. Add ki, hagy gyönyörködhessenek benne sokan, mégtöbben, mint itt a Napvilágon.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Szaty!
Nekem ez tetszik!
Gratulálok!
Szeretettel:Edit