már nem ontja sugarát,
halványul a Nap.
Sárga levelek
keringőznek az úton;
feltámad a szél.
Eső csepereg;
verebek a háztetőn
fáznak. Megáznak.
Tél fehér karja
átnyúlik az ősz felett;
mindjárt ideér.
Hófehér kabát
a természet fogasán:
öltöztet a tél.
Takaró alatt
elaludt a természet;
ébredésre vár.
5 hozzászólás
Szép melankolikus haiku, tetszett.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy elolvastad, és köszönöm az értékelést.
Szeretettel: Marianna
Kedves Marian!
Évszakok szerint szép képeket festettél röviden. Kis szakaszokban a természet szeretetét adod át olvasóidnak. Én is természet-szerető lévén szeretettel olvastam.
Csillagokat ér, de én elhagytam a csillagozást (egyszer már le is szavaztuk)!
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad, és külön köszönöm a kedves szavaidat.
Szeretettel: Marianna
Megfogott a csendes, nyugodt hangneme. Főleg az utolsó előtti tetszik. A tél, bizony fehérbe ölöztet. A tavasz pedig zöldbe.