Zsibong a hús, és a csont vibrál
– mozgásba lendülő ízület –,
nincs pihenés, mert sok dolog vár.
A gondolat sebes. Üzenet?
Ez az én váram!
Méhlepény, véres köldökzsinór,
test s szellem közt, a lélek határ!
Időnk rengeteg, tombol a kór,
a szívesség vágytól kalimpál:
Ez az én váram!
Tó tükrében hangtalan a nesz,
belőle magánhangzó fakad.
A van sohasem volt, nem is lesz,
oldja a fátyolszerű falat
Ez az én vérem!
4 hozzászólás
Nagyon mély. Annyira, h csak sejtéseim vannak – s ezek alapján mondom: új, mély-járatú és nekem tetsző. Különlegessé teszi a verset a három vers-szak záró sor! Üdv: én
Kedves Bödön!
Köszönöm szépen, hogy ismét benéztél, időztél és véleményt formálva odébb álltál.
A három versszak záró sorral még adós vagyok, most csak ennyire futotta.
Üdvözletem!
Kedves Eferesz! Bár szokatlanok az asszociációid, de nagyon jók, nyomatékos és hangsúlyos. Izgalmas alkotás, mely mellet szívesen időztem el, mert közben én is asszociáltam saját gondolat-együtteseimre és ezt köszönöm! szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Én (azaz mindannyian 🙂 ) köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözlettel: eferesz