Gyermekként hittem,
lehetek költő.
Ehhez nem volt elég
két emberöltő.
Tanárom szerint
a versek szépek,
de hova lettek a
költői képek?
Nem mentem sokra
a verseimmel,
pedig megküszködtem
jó néhány rímmel.
Végül feladtam.
S ma már csak néha
állítom magamról:
vagyok poéta!
8 hozzászólás
Kamaszkorában
Mindenki költő,
Golyós bár tolla,
Vagy netán töltő-…
Magam is hagynám
Már az egészet,
Ha nem vidítna
A rímszerészet.
Vörössapkások,
Fel hát a gátra,
Előre mindig,
Sohase hátra!
Hidd el, barátom,
Remek a versed,
Az én "kiváló"-m
Máris megnyerted!
Most látom csak – elnézést is kell érte kérnem – milyen remekbe szabott hozzászólást kaptam. Már ezért megérte ide írnom.
A "mandolinos" alkotói neved netán arra utal, hogy játszol mandolinon (Az én vörös sapkám onnan ered, hogy valóban ilyen sapkában császkáltam a peronon a vonatok és az utasok között).
Egyébként fiatal koromban mandolinoztam. Volt egy mandolin zenekarunk Szegeden. De rég is volt!
Szeretettel üdvözöllek: István
Kedves István!
Csak most tévedtem ide vissza. Igen, 10 évesen kaptam egy mandolint, azóta játszom, persze csak amatőrként és színvonalon. Játszottam 4 évig egy esztrád-zenekarban is.
Verset 13 éves koromtól farigcsálok. Te vasutas lehettél a vörös tányérsapkádban…
Ismered biztos akkor a dalt, a régi nagy slágert:
"Az én rózsám vasutas, vasutas, vasutas,
Hogyha nem sok az utas
Rögtön megölel…"
Szeretettel üdvözöl a humoros versek nagy kedvelője: Dávid
A poéta is atléta,
Neki a cél, a nagy tét a
Nobel-díj…
Igen vasutas voltam szívvel lélekkel és vörös sapkával is. A dalt ismerem sőt néhányszor meg is tettem (rögtön megölel!). Szeretettel: István
Hasonlóan érzem én is 🙂
De sohasem szabad feladni 🙂
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Kevesen olvasgatják a "műveimet", ezért – eléggé el nem ítélhető módon – nem vettem észre, hogy itt járt egy nagyon kedves olvasó, akinek ezt szeretettel megköszönöm. István
Csapd félre a vörös-sapkát,
elég volt két emberöltő,
húzd elő a bajnok kardját
elhiheted, te vagy a költő!
Ne légy pesszimista, csak írjál, mi majd olvassuk!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Talán már el is felejtetted, hogy milyen szép vörös sapkás verset írtál, olyan régen történt. Sajnos figyelmetlenségem miatt nem vettem észre, pedig amint észrevettem, nagy örömet okozott. Szeretettel köszönöm. István