mindenhol fagyos tél,
autóbuszban ülve kitekintek az ablakon.
S mit látok?
Az utcán mocskos hóbuckák,
fagyos utakon emberek munkába
sietve dideregnek.
Nagyváros – hideg,
a levegő csupa szmog,
s egy kapualjban hajléktalan
fekszik elnyűtt-koszos régi paplanban,
begöngyölve, most ébredezik.
Milyen az élete ilyen koldusnak?
Kinek semmije egy nejlonzsákon kívül,
amiben magával hordja egyetlen értékét,
avitt paplanját, amiben alszik.
Se szobája, ahol melegszik,
se konyhája, ahol ételt eszik…
Ha netán magát rászánja
s felszáll a közeli buszra,
az emberek lassan mind
elhúzódnak előle.
Sokan csak fintorognak,
hiszen nincs ahol megmosakodna,
ezért fáradt teste bűzt áraszt,
s azt senki sem állja.
Ha kiszáll egy metróállomásnál,
lemegy a lépcsőn, egy helyen megáll,
és az arra járóktól pénzt kunyerál,
hogy az adományukból éhen korgó
gyomrát megnyugtassa.
Egy középkorú asszony látva,
benyúl a csomagjába,
és egy marék frissen ropogó
pogácsát kiemelve, nyújtja neki,
s barátságosan mondja:
Tessék, fogyassza egészséggel!
A koldus mohón nyúl utána,
s hálásan köszöni,
s azon nyomban megeszi.
Milyen az élete?
Ember hogy bírja ki
a hideg téli fagyot, az éhséget,
és megaláztatást?
Hogyan lehet eltűrni,
azt, hogy szociális intézkedések helyett
ilyen nehéz válságos helyzetben
milliókat költenek luxus-palotákra,
drága sportcsarnokokra és
későbbre elhalasztható egyéb
létesítményekre, s
amíg a gazdagoknak
telik mindenre, s számolatlanul
szórhatják pénzüket,
eszükbe sem jut, de másoknak se,
akiknek kötelességük lenne
eme szégyentelen állapotokat
megszüntetni…
Most is, aki hozzájut,
havonta milliókat keresve,
helyzeti előnyeit kihasználva gazdagodik,
tömi az amúgy is teli bukszáját,
de az meg sem fordul a fejében,
hogy fölöslegéből juttasson
a szegényeknek és segítsen
a szerencsétlen koldusokon.
Ki mondja meg nekem,
miért ilyen embertelen,
szívtelen világ ez?
15 hozzászólás
Kedves Kata!
Jól mondod, embertelen, s szívtelen világ ez…
Sajnos egyre többekre vár ez a sors. Sohasem fogom megérteni, miért nem lehet a föld javait arányosan, egyenlően elosztani, miért van különbség ember és ember között, legalábbis látszatra… talán egyszer fordul a kocka! Abban reménykedem…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Én is szeretném, ha igazságos elosztás volna a javak között. Reménykedünk együtt.
Köszönöm, hogy nálam jártál és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
Szomorú életsorsokat említ az írásod.
Sajnos ez az igazság, soha nem volt és nem is lesz egyenlőség. Ilyen a világ.
Szeretettel: oroszlán
Sajnos, ez a szomorú valóság, s az, hogy a jelenlegi válságos helyzetben egyre többen lesznek, akik mindazt elszenvedik, mit én is körvonalaztam. Köszönöm a látogatásodat, máskor is mindig szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon igaz verset írtál. Mekkora kár, hogy az utolsó sorod kérdése ennyire aktuális.
Ezt a verset nem lehet érzelemmentesen elolvasni.
Gratulálok a látásmódodhoz, és ahhoz, hogy így felemeled a szavad.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszöm kedves szavaidat. Mindig nagyon sajnálom az elesetteket. Kár, hogy nem én vagyok milliomos, mert azokra költeném a vagyonomat. De így csak szavakkal tudok mellettük állni!
Szeretettel: Kata
Szomorú. És valóban: a legszomorúbb az, hogy – ahogy írtad – aki tehetne valamit, éppen az nem tesz. Aktuális téma, és egyre aktuálisabb, sajnos. Magam is íram már hasonló témájú novellát, ahogyan még nagyon sokan mások. Remélem minél többen olvassák az ilyen témájú műveket és sokakat megérintenek.
Üdv.: Phoenix
Talán legszomorúbb e témában, hogy egyre többen lesznek, akik rászorulnának, s egyre kevesebben azok, akik szeretnének és tudnának segíteni rajtuk. Fontos, hogy napirenden legyen a kérdés, hátha fébrednek illetékesek is, akik segíteni tudnának!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Üdvözlettel: Kata
sajnos ilyen világban élünk, de lássuk be sok a visszaélés is mások jóságával. szeretettel
Kedves Andi!
Mindig és mindenütt akadnak, akik visszaélnek adományokkal, s egyébbel. Mégsem azt kell nézni, hanem ezt a már nagyon sok embertársunkat ért kirekesztést kell megszüntetni, hogy emberi környezetebe visszajussanak az elesettek és eltévelyedettek is, s legfontosabb, hogy lehetőséget kapjon – mindenki – a munkára.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A hajléktalanok nem szeretnek szállóra menni, mert állításuk szerint ott mindenüket ellopják. "Szabadon élve" viszont lehet „üvegezni”, amiből telik kajára és italra is.
Azonban a politikusok szeretnék eltüntetni szem elől, az egyre szaporodó hajléktalanokat. ezért törvényben tiltották meg azt, hogy közterületen éljen valaki. Miután az Alkotmány Bíróság hatályon kívül helyezte a törvényt, és az ehhez kapcsolódó jogszabályokat, most alkotmánymódosításra készülnek ez ügyben "nagyjaink".
Szerintem meg: kötelező lenne minden döntéshozatali pozícióban lévő politikusnak, hogy a szociális gondozókkal járják az utcákat, hogy lássák ezt a tömeget, ezt a teljesen összetörött életű tömeget.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jól összefolaltad a lényeget. Minden gondolatoddal egyetértek. A kirekesztés pedig embertelenség, azt megtűrni nem volna szabad. Azt én is gyakran olvastam, hogy szállóra nem szívesen mennek, mert a kevés holmikukat is félteni kell a tolvajoktól, akik mindenütt megjelennek. De szabadban aludni dermesztő hidegben… szörnyűség és öngyilkosság.
Köszönöm, hogy elmondtad véleményed.
Szeretettel: Kata
Nem, kedves Kata. Nem ez az igazság. Ez csúsztatás, mi több, hamisítás. Most van először olyan helyzet, hogy több férőhely van a fővárosi szálásokon, mint ahány hajléktalan van Budapesten.
A te pénzedből és az enyémből építették, s ugyancsak a te pénzedből és az enyémből tartják fönn őket. Hogy egyik-másik miért nem akar élni a lehetőséggel, – ez megint jellemző -, mert ezek a „bajnokok” még egymást is meglopják, nem egyszer kirabolják, legyilkolják.
Meg lehet próbálni ártatlan, sorsüldözött áldozatoknak beállítani őket, csak hát nem mindenki eszi ezt meg. Magyarországon, aki dolgozni akar, az kevés kivétellel munkához jut. Aki nem, azt pedig a szociális háló az ország gazdasági erejéhez képest nagyon is nagylelkűen óvja, sokunk szerint oly módon, hogy egy réteg nincs is érdekelve abban, hogy munkát keressen. Sokkal súlyosabb a helyzete az olasz, a spanyol – és sorolhatnám -, munkavállalónak.
Minden ember a saját sorsának kovácsa, a többi füst és köd…
Kedves Tóni!
Bizonyos dolgokban egyetértek Veled, de nem mindenben. Ott is, mint mindenütt akadnak, akik saját hibájukból jutottak oda, ahol vannak. De olyanok is, kik nem tehetnek róla. Vannak köztük becsületesek, de tolvajok is, mint mindenhol. Az viszont tévedés, hogy: "aki dolgozni akar, az kevés kivétellel munkához jut." Mert kivétel, aki munkához jut, nem fordítva! Saját környezetemben is akadnak, akik évekig várnak munkára, hiába. Igaz, olyan városban lakom, amely ebből a szempontból ismét (hátulról) országos viszonylatban második! De az is igaz, hogy itt megoldott az elhelyezésük, nem szorulnak az utcára. Fővárosban és nagyvárosokban sokkal nagyobbak a gondok. De azt el kell ismerni, hogy nagyok a gondok és sok a hibás nézet ebben a témában. Én mindig, minden viszonylatban sajnálom a kívül rekedteket. Ez engedtessék meg nekem.
Aki azt mondja, segélyből meg lehet élni, az próbálja meg!
Köszönöm a véleményed:
Kata
Föltettem egy már nem friss versemet. Olvassátok, mert most talán még jobban el-embertelenedik
világunk.
Szeretettel ajánlom: Kata