Fakó a táj, az ég csak szürke massza.
Kihűlt a tűz, ellobbant már a láng.
De nem nyitom ma számat új panaszra.
Te elhagytál, s a bánat rám talált.
A nádas suttogása sem vidít fel.
Magányosan nem értem már szavát.
A parti fűz ma nem beszél a vízzel,
s nem észlelem pacsirta szép dalát.
Ha nem vagy itt velem, sivár az élet.
Szív-fám lakója üszkös ágon ébred,
s nem érti, hol bolyong a napsugár.
De éjszakákon, álmaimban újra
reám találsz és akkor Isten ujja
simítja lelkem, s szép a láthatár.
4 hozzászólás
Szia dodesz! 🙂
Mindig érdeklődéssel olvasom szonettjeid, időmértékes verseid, ezekkel kapcsolatos komoly játékaid.
Olyan ösztönös költői vénával rendelkezel, hogy a kisujjadból kirázol egy-egy verset.
Ha ez a tudatossággal is ölelkezik, szerintem verhetetlen leszel.
A téma előtted hevert, a cím adta magát. A felvezetés jól sikerült, szerintem a tercinákban is elindult az összegző levezetés, ami elnyugvásba tűnt.
Nagyon-nagyon tetszik a keret: "Fakó a táj…; …szép a láthatár."
A szótagszámok eltérése (11-10) és a rímek alkalmazása elbizonytalanított, mert nekem is rengeteget kellene tanulnom.
Ennek ellenére nem zökkentettek ki az előbb említett dolgok a szonettes hangulatból.
Jó lenne, ha más is szólna, aki nálam kompetensebb. Megérdemelné a vers, az alkotója is, mert csodájára járok kitartásodnak, fantáziádnak, sokszínűségednek.
Remélem, sok szonettet és egyebeket írsz még, mindannyiunk örömére! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagy örömmel tölt el, hogy legalább Téged megérintenek irományaim. Amikor elkezdek írni valamit, nagyon ritka, hogy eleve tudatosságra törekednék. De azt észrevettem, hogy ez a tudatosság írás közben valahogy előjön. Mint ahogy ebben a szonettben is eljutottam a fakó tájtól a szép láthatárig.
A szótagszám ne bizonytalanítson el, hiszen nem minden szonett íródik kizárólagosan a két klasszikus formában. Sőt valóban, ahogy érzed is, inkább a hangulat határozza meg a szonettességet.
Igyekszem többféle stílust prezentálni, s ha nem is szólnak hozzá, azért azt látom, hogy olvassák, s ez sem semmi.:)
"Sonettare necesse est!"
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Látod, az a jó ebben a verseben, hogy nem igényel hozzászólást, ezeket nevezem én remekműveknek, csak van, és én vele vagyok, együtt vagyunk.
Szóval, kár is volt hozzászólnom, és még mielőtt elillanna a varázs, továbbállok.
Tisztelettel: eferesz
Köszi, eferesz!
Akkor inkább annak örülök, ha nincs hozzászólás! 🙂
Barátsággal: dodesz