mintha mindig rám néznél úgy éltem két napig
vak szédületemben eljutottam egy falig
álltam egy ház előtt s a falát simítottam
őrültnek néztek és én mégis megnyugodtam
tudtam hogy te állsz ott a fal másik oldalán
és őrületem téged is rabul ejt talán
Érdekes a versed, megrázó is, meg elborult is (utóbbit vhogy jó értelemben próbáltam érteni, de ezt már nem magyarázom ki:-) ), de ettől lesz emberközeli. Nekem filmes hangulata volt, lepergett a szemem előtt. Tetszett:-)
H.
10 hozzászólás
Remek, láttató kép az összetartozásról.
Köszönöm Netelka!
Szia!
Berlin óta tudjuk, a falak egyszer leomlanak…
Az őrület pedig mindig rabul ejt, naná…
Klasszikus Hangás mű!
Príma!
üdv.: leslie
Ha tudnád, ki ihlette 🙂
Érdekes a versed, megrázó is, meg elborult is (utóbbit vhogy jó értelemben próbáltam érteni, de ezt már nem magyarázom ki:-) ), de ettől lesz emberközeli. Nekem filmes hangulata volt, lepergett a szemem előtt. Tetszett:-)
H.
Köszönöm Hayal 🙂
Szia Hanga!
Én sejtem, ki ihlette, de a versben jóval több van ennél. Újabb HANGÁdhoz csak gratulálni tudok.
:-)))
Brúnóka, köszönöm :-))))
Kedves Hanga!
Ez nagyon eredeti megközelítése egy kapcsolatnak, és így versben meg aztán kifejezetten "ütős".
Gratulálok:
Vipera
Kedves Vipera!
Köszönöm, hogy ittjártál és nem martál belém 🙂
Hanga