Lehet mindenről lekéstem,
már sehol senki sem vár rám.
Ajtók zárulnak előttem,
nézek magam elé némán.
Tüzem kihunyt, szemem száraz.
Nem kereslek többet téged.
Nekem régi magány ágyaz,
örök hideg menedéket.
Ne keress, és ne várj engem.
Nincsen hozzád többet szavam.
Innen egyedül kell mennem,
fehér ingben egy szál magam.
1 hozzászólás
“Innen egyedül kell mennem,
fehér ingben egy szál magam.”
Remek sorok, én erről a fehér ingről emelt főre asszociáltam.
Szeretettel: Rita 🙂