Fogyó remény a sóhajod,
Kacér a nyár, sirathatod;
Veszett varázs a fecskepár,
Akár a nyár, oly’ messze már.
Fehérben áll, a láthatár,
Tücsök-bogár tavaszra vár;
A ház elől behozhatod,
A dértakarta kis padot.
A tél ma még, osonva lép,
A karmai behúzva még,
De szűk szemén a jég borong,
Hideg, akár a holdkorong.
Kihunyt a gyenge napsugár,
Sötét lován az est leszáll;
Magával hozta kedvesét,
Varázsszerét, ezüst egét,
S a kályha láng koboldjait,
A téli estnek árnyait,
A kis kosárba gesztenyét,
Borospohárba hegylevét…
A többi már, csak rajtam áll,
S a gondolat, mint griffmadár
Csapongva száll, s találgatom
A sanda, pisla holnapom…
De láthatom a múlt sebét:
A kezdetét, tekintetét…
Bolond beszéd, ha sejtenéd…
A nyár hevét, s a testedét…
10 hozzászólás
Kedves Antal!
Nem tudok elmenni verseid mellett. Mindegyik egy rész az életből, egy szelet a tortából, ami édes és szép, de egyszer elfogy, mint a gyertya lángja, tovaszáll mint a nyár, s utána már " Fehérben áll a láthatár ". Hiába már a tűz, a varázsszer, az ezüst ég,… elmúlt már. Mindig elgondolkodtatsz, s elviszel lélekben vissza, vagy messzire.
Köszönöm, hogy olvashattam!
még mindig pipacs 🙂
Pipacska kedves!
Örülök annak, hogy Te még belém botlasz. Megtiszteltél kedves szavaiddal, szellemes, szép gondolataiddal.
Köszönöm. a
Olvastam, hogy nem szereted, ha "tömjénezik" a verseidet.
Akkor most mit merjek írni????
Ismét csak azt: varázslatosan szép, mint mindegyik versed.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Kedves zsike!
Az olcsó oda-vissza dicsérgetéstől szeretnék távol maradni. Ha benne marad a munkámban egy szarvashiba, majd számtalan ember méltatja, dicséri az írásom, és senki nem szól, hogy figyelj öreg! itt, szerintem hibáztál, akkor mit érnek a kedves szavak? Mit érnek a pontok, a toplista előkelő helyei? Nem annak a bizonyítéka, hogy nem is figyelünk igazán egymásra? Hogy nincs bennünk a jobbítás, a jobbá válás igénye?
Aki akarja, érti, aki nem akarja, nem is fogja soha. Ha hőlégballonnal fölvisznek egy verebet négyezer méter magasságba, attól még nem lesz kondorkeselyű.
Ha elhitetjük egymással, hogy máris úgy szállunk, mint az albatrosz, akkor mi késztet minket erőfeszítésekre, hogy a mi kis szárnyfelületünkkel is próbáljunk egyre szebben, egyre magasabbra… bla-bla-bla… (Már unom, főleg így hogy nem egy nyelven beszélünk.)
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a
"A nyár hevét,s a testedét……"Drága Wolf!Ma nagyon eltalált ama költői nyílvessződ…….egyébként is meg úgy különben ma nagyon .nagyon rossz a hangulatom,de van nekem egy KÖNYVEM amit ha előveszek és olvasgatom….nos……enyhül a bánatom!!!Köszönöm NEKED!!!Ny.
A nyaracskákkal úgy vagyok, hogy minél messzebb kerülök tőlük, annál kedvesebbnek tűnnek.
Köszönöm, hogy vagy. a
Bocsánat kedves antonius. Oda-vissza dicsérgetésről nem lehet szó,
mivel csak én írok hozzászólásokat a Te verseidhez. /Szóval ez csak
"oda-dicsérgetés", mert tetszenek a verseid./
Szerinted nem egy nyelven beszélünk…rá kell jöjjek, hogy igazad van.
Nem úgy értettem, hogy Te és én, mi ketten beszélünk más-más nyelven.
Ennél azért jobban ismerjük egymást…
A héten már vagy ötödször olvasom, gondoltam ideje megírnom, hogy tetszik, jólesik olvasni, szép, mélabús, olyan megfoghatatlan.
Üdv.: Hópihe
Köszönöm Pihécske. a