A semmin túl
kiéhezett éjszaka.
Alig behatárolható,
szétvetett körvonalak.
Felhangzó, homályos
zsoltáridézetek,
a teret eltakaró
függöny mögül.
Betöltetlen valóságok
fénymásolatai a papíron.
Fekete tárgyak,
miken a fény
áthatolni már
képtelen.
A semmin túl
kiéhezett éjszaka.
Alig behatárolható,
szétvetett körvonalak.
Felhangzó, homályos
zsoltáridézetek,
a teret eltakaró
függöny mögül.
Betöltetlen valóságok
fénymásolatai a papíron.
Fekete tárgyak,
miken a fény
áthatolni már
képtelen.
3 hozzászólás
Nagyon megborzongtam a versed olvasása közben. Az egész annyira…igaz, csak még sosem gondoltam bele.
Gratulálok: A.
Pedig ez egy improvizatív ujjgyakorlat, kísérlet, neo-impresszionista borongás volt csupán, semmi több… 😀
"zsoltáridézetek"….ez már önmagában is misztikus, hideg és meleg, kontrasztos érzemeket keltő:-) És az egész versed ilyen, nagyon érdekes!!
H.