Das aber ist des Alters Schöne,
Daß es die Saiten reiner stimmt,
Daß es der Lust die grellen Töne,
Dem Schmerz den herbsten Stachel nimmt.
Ermessen läßt sich und verstehen
Die eig'ne mit der fremden Schuld,
Und wie auch rings die Dinge gehen,
Du lernst dich fassen in Geduld.
Die Ruhe kommt erfüllten Strebens,
Es schwindet des verfehlten Pein–
Und also wird der Rest des Lebens
Ein sanftes Rückerinnern sein.
Ferdinand von Saar
A kor
Az már viszont a kor szépsége,
hogy ő a húrokon hangol,
mert a kirívó hangok kéje,
tüskés fájdalommal tombol.
Belátást, megértést megenged
a saját 's más bűnével is,
's akármi történik melletted,
te nyugodt maradsz akkor is.
Nyugalom jön az elért célban
múlik a kínzó gyötrelem —
's majd a hátralévő játékban
lágy lesz az elmúlt förtelem.
Fordította Mucsi Antal
6 hozzászólás
A kor
Azért a kornak van szépsége:
tisztábban penget húrokat,
s a vágy hangos követelése
fájdalmas tüske nem marad.
Megérti, elfogadni enged
vétket, mely másé vagy saját,
körötted bármik történhetnek,
neked derűs nyugalmat ád.
Eljön a "megtettem" békéje,
a "kár volt" kínja eltűnik,
s az élet hátralevő része
csak szelíden emlékezik.
Kedves Dávid!
Miért teszed az én versem alá mint egy szó nélküli hozzászólás, miért nem a te neved alatt, mint saját fordításod?
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Hebbel: A beteg c. fordításom alá Attila kommentár nélkül, hozzászólásként tette föl a maga fordítását ugyanarról a versről. Még örültem is neki, mert így egymás mellett sokkal jobban össze lehet vetni a két verziót, a megoldások sikeres és kevésbé sikeres lehetőségeit. Azt tartanám szerencsésnek, ha egy és ugyanazon vers valamennyi fordítása egy közös oldalon lenne megtekinthető. Sajnos, csak hárman vagyunk itt, akik most németből fordítgatnak, korábban mások is próbálkoztak. Hozzá is szólhat bárki bármelyikhez, az is nagyon tanulságos lehet. És hát a te "hűfordításod" az értelmezésben is segít. Az itt lévő fordításomat eleve itt csináltam meg a képernyőn, addig javítgatva a szöveget, míg kész nem lett ez az utolsó előtti, mert azóta már ebbe is kicsit belejavítottam. Így legalább több hozzászólás is érkezhet a te oldaladra. Te is nyugodtan tedd föl a tiédet az enyém alá, ha ugyanazt megcsinálod. A legnagyobb mértékben megtisztelsz vele!
Üdv: Dávid
Kedves Mandolinos!
Az ötlet nem rossz, a kivitelezés még kevésbé. Ez azonban, az egymás verse alá küldött szó nélküli saját vers küldése, egyszereüen "egy gyerekes" valami. Azonban ahhoz, hogy egy ilyen oldal valóban létrejőjjön, meg kell tanulni egy "más" tiszteletben tartását is, ami azt jelentené, nem egymás ellen, hanem eggyüt.
De sajnos, úgy látszik, az összefogás csak akkor működik, amikor már az emberiség a földön fekszik, mig mozogni tud, addig egymás ellen van.
A tisztelet, az elismerés, egy valami "más" formának, tevékenységnek, származásának, szűlőhelynek.
Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A "mandolinos" megszólítással kicsit hivatalos voltál, de érzem, hogy miért mellőzted a Dávidot. Nem óhajtok erre "Kedves Anton Muci"-val válaszolni, nekem a Tóni sokkal szimpatikusabb, mert magyarul van. Nos, én is föltettem az én javított verzióm ebből a versből, holnap talán már olvasható is lesz. Véleményed, kritikád ott is, és bárhol szívesen látom. Én valóban nem csináltam nagyon hű fordítást, inkább a hangulatát próbáltam visszaadni. Mivel én is benne vagyok a korban, akárcsak von Saar vershőse…
És vannak gyerekes felnőttek, akik szeretnek játszani. Én közéjük tartozom, szerencsére…
Köszönöm őszinte válaszod.
Üdv: mandolinos
Kedves Dávid!
A megszólításnál nem volt semmi hátsógondolatom, csak az utóbbi időben, már türelmetlenségemben a saját idegeimre is megyek. A szemeim nam akarnak javulni, mindig abba kell hagyni amit csinálok, és néha már azt sem hiszem, hogy valamikor jobb lesz. Itt az oldalon sohasem tudod mikor kerül fel a versed, többször megtörténnik, hogy egy óra múlva, már el is tűnik az oldalról. Huszadikán tettem fel egy verset, és ma 22-én még mindig nincs fenn. Én sem leszek sohasem felnőtt(legalábbis ezt hallom mindig a felségemtől), de nem is akarok. Ma is feltszek egy verset, amelyet a 70-ik évfordulómra írtam, és ahol saját magamat figurázom ki.
A hetvenévesek egymásközt, címmel.
üdv Tóni