Hegyeken túl cifra vár
Benne él egy vén király
Erdő mélyén
Patak szélén
Arra még madár se jár
Cifra várban éldegél
Három szintén vén egér
Mind a hárman
Egy szobában
Régi dolgokról beszél
Egyik kérdi: „Emlékszel
Mi történt a kertésszel?
Egyik este
Csak azt leste –
Lopni én, vagy te mész el
Megrágcsáltuk mindenét
Mulattunk – a mindenét
S tudtuk: reggel
Hogyha felkel,
Megismerjük hírnevét”
Másik így szólt: „Régen volt,
Ez már csak egy szégyenfolt.
Amíg éltünk
Alig féltünk
Attól, aki nagyobb volt”
Legvénebb csak hallgatott.
Magukra gondolhatott,
S torkán akadt
Épp a falat
Mikor idáig jutott:
„Csupán annyit mondhatok,
Én már rég nem lophatok
Fáj a lábam
És a hátam,
Már csak mankót foghatok
Elszálltak az éveink,
Megsárgultak képeink
S nem emlékszem
Már egészen,
Hányszor bántuk vétkeink”
S amíg csak morzsára lelt,
Minden évet áttelelt
Ez a három
Vén barátom,
Kinek házra sose telt
Meséjük itt véget ért,
Mert a várba épp betért
Sok kis fehér
Apró egér,
Kiket egyik sem remélt
„Mennyi egér-apróság,
Itt az egész rokonság!
Száz elmúlltam,
S megtanultam:
Fiatalság – bolondság”
6 hozzászólás
Kedves kis mese, jók a rímek, sodor az egész. Tetszett.
Gratulálok!
üdv, banyamacska
Köszi, hogy olvastad Banyamacska!
Vipera
Szia!
Most, másodszor olvasva már tetszik 🙂
Szia!
Örülök, hogy megbarátkoztál az egérkéimmel :))))
Vipera
Tetszett a versed, aranyos:)
Köszönöm sleepwell! 🙂
Vipera