Esőfelhőt húztak magukra a hegyek.
Szemérmes lánykaként
magukból csak keveset mutatnak meg.
Pedig napsütésben mily gyönyörű a kép,
közszemlére tesznek ki mindent, ami szép.
Most köd és eső csúfítja el a tájat.
A hideg tél elő
nyirbálja meg dühödten a magas fákat,
mielőtt álomra hajtanák fejüket,
és felvennék csodaszép fehér leplüket.
Természet! Hogy te miként intézed mindezt?
Nem használsz komputert,
a programod mégis mindig tökéletes.
Rendre pontosan érkeznek az évszakok,
s mint jó főnök, a parancsod betartatod.
A nyarat ha pihenni küldted, ősz jön.
Enyhén, majd vadabban,
hideggel, köddel – ó jaj, az ónos eső!
És máris a zord telet hívod életre,
fagyot küldesz le ránk, a földön mindenre
2 hozzászólás
Ez a vers is hangulatos, sok érdekes és szép természeti képeket használsz benne. Mivel a sorok szótagszámát nem tartod be, szabadversnek elfogadható. Néhány javításra felhívom a figyelmed:
2. szakasz 2. sorában a tél-elő -t így írnám,
Utolsó szakasz 1. sorában, a ha előtt vesszőt kell használni!
S a szakasz végén pótold a pontot.
Gyakorold a versírást, olvas itt és máshol is sokat, gyakorlat tesz mesterré, jó költővé.
Szeretettel: Kata
Köszönöm észrevételeid, tanácsod megfogadom. Üdvözlettel, Magdi