Elszálló pillanat. Felsír az újszülött,
akár rügyező fa ágán a hótakaró,
a rengeteg csendjében fényáldozatra
készen így nyerít egy csillagszemű, táltos ló:
a nagy víz átöleli a száraz-földet,
testnek zsarátnokát a halkan beszélő szél,
létforgatagban a lelkünk világra jön,
s a halállal sarkában elmúlni mendegél.
6 hozzászólás
Megint egy remek alkotás Tőled 🙂
A megszokott színvonal és a Rád jellemző képek.
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Örülök, hogy itt jártál!
Szia! meghökkentő képek, és gondolattársítások! Ezt szeretem a verseidben! Üdv: én
Köszönöm!
🙂
Elgondolkodva olvastam e remek képekhez társított gondolataidat.
Tetszett nagyon!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen!
Szépeket!