A szerelem stádiumai
Szerettelek, mert nem volt más választásom.
Azután, szerettelek, mert szeretni akartalak.
Most, bármi megteszi, hogy megindokoljam,
miért nem szeretlek már?
*
Úgy megy ki belőlem a szerelem érzése,
mint változó korban, a hormonok.
Fokozatosan
*
Kinek a hibája?
A beszélt nyelv teljes birtokában,
nem vettem észre,
hogy bár lelkesen írsz nekem,
alapfokon beszéled a nyelvet.
*
Tudom, azt gondolod, még szükséged lehet rám,
mert ha találkozunk, nagyot köszönsz az utcán,
s mikor szerét teheted, beszélgetni akarsz.
De nem írsz rám a fészen!
Vajon, meddig bírod?
S ha megteszed,
én vajon mit teszek majd?
*
A legnagyobb baj az,
hogy nem tudtam eldönteni,
valójában, mit akarok?
Véremet adni,
vagy, véredet venni?
Míg ezen gondolkodtam,
meghíztál az enyémen.
*
Nem kunszt szeretni,
ha a sors úgy akarja.
De ha sorstalanná válsz,
rajtad áll; mit csinálsz?
Akarsz-e dolgozni érte keményen,
mert így tanultad.
Az élet harc, az élet nehéz,
s nem azt, hogy az élet játszmákból áll.
Ha veszítesz, ha nyersz,
egyre megy. A lényeg az,
hogy tudtad-e játszani az életet?
Vagy az élet játszott veled!
9 hozzászólás
Foszlányok a Senki földjéről….vágom őket Ildikó! Mert tényleg az a nagy kérdés, Veled játszik-e az élet, vagy Te játszod, kedved szerint. És a szerelemben is ez a fő kérdés! Ne bánd, ha nem ír Rád a fészen, majd lesz más, akinek kellesz, aki ír majd, és válaszol a leveledre! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Annyira aranyos ez a név, hogy semennyi kincsért nem mondanék le róla, hogy így szólítsalak!
Anyukámnak voltak kék, piros, kis, közepes és nagy zsírosbödönjei.
Akkor nem gondoltam, hogy egyszer, majd mást fog jelenteni ez a szó.
A kis kitérő után, hadd fejezzem ki először is örömömet, hogy elolvastad az írásomat.
(Szomorúan vettem észre, hogy ide, csak a rövidebb változatot küldtem el.
Úgyhogy, nem csak te vágod, hanem én is vágtam, de lehet, hogy inkább, később toldtam hozzá.)
Azért valamit mégis idetoldanék, mert ugye, ezzel az élet játék gondolattal, a szerencsés élet -iskolázottaknak, már nem mondtam újat, így neked sem. inkább, csak, ha emlékeztettelek rá.
Ami viszont egyedi megfogalmazás, de talán lenne aki magára ismerne, álljon most alább!
"Én néha kapálódzom,
de többnyire, átadom magam,
az élet játékának.
/Kényelmes üzemmód/
Majd utólag elemzem;
mi is volt a játék?"
Szeretettel:
Ildikó
S ami az elejéről lemaradt, talán értékelni fogod:
"Egy-egy, ihlet adta szösszenet után,
ha tőled elismerést kapok,
az nekem, minden pénzt megér.
De, kb. egy orgazmus erejéig és idejéig tart.
Mikorra kimegy belőlem a hatás,
az elcsírázott tavalyi krumpli
érezheti úgy magát, mint én."
Természetesen, nem Te vagy a Te, hiszen Te én vagy, s a hatásod, soha nem megy ki belőlem!
Szeretettel?
Ildikó
Szia Ildikó! A „Bödön” úgy jött, h amikor regisztráltam a gép minden ötletemet visszadobta…ekkor ötlöttem ki, kínomban  Tökre értékelem az előtét-verset! És azt is, h a hsz-eimről az orgazmus jut az eszedbe  …na nem úgy, csak hasonlatként. Minden esetre ez számomra nagyon hízelgő. Csak hosszabb ideig tartana. De hát mit várhat az ember egy orgazmustól?  Ismered a kis gyermekmondókát: én vagyok én és te vagy te, ki a szamár én vagy te? Szeretettel üdvözöllek, hosszabbakat kívánva: én
Kedves Bödön!
….és az add tovább mert szamár maradsz játékot?
Néha eljátszom a gondolattal, hogy a szamár én maradtam.
Ugyanis, mikor játszani kezdtem, nem volt hiányom, aztán volt, aztán nem volt, aztán megint volt és így tovább.
De fő hogy a játszom, ahelyett, hogy a halált várnám, hogy az írás többletéről
ne is beszéljek.
Szeretettel:
Ildikó
Azt az előtét-verset oda kellene biggyeszteni, kerekítene :-). Jól sorolnak a gondolatok, tetszik ez a zaklatott vezetés. Kicsit a központozás (szubjektív!) esetlegessége zavart, de eszközként pl. hathat egy-egy plusz megállító vessző, elhagyott pont.
aLéb
Szia aLéb!
Ilyenkor mindig elborzadok a központozásomon.
Talán túl sok mindent ki akarok hangsúlyozni.
Igen, a zaklatott vezetés, az megy és örülök ha tetszik.
Köszönettel hogy olvastál és véleményeztél:
Ildikó
Ildiiiiiiii!
A legnagyobb baj az,
hogy nem tudtam eldönteni,
valójában, mit akarok?
Véremet adni,
vagy, véredet venni?
Míg ezen gondolkodtam,
meghíztál az enyémen.
Igen a hezitálással járhat ilyen malőr! 🙂 🙁
Szia, Kedves Edit!
Kerestem a Foszlányamat.
S közben észrevettem mulasztásom.
Bocsáss meg, hogy csak most válaszolok 5 év után.
KÖSZÖNÖM A HOZZÁSZÓLÁDOSAT és, hogy olvastál.
Ölellek szeretettel: Ildikó