Freestyle 1

Csak állok a téren, mint tépett szemérem.
Végem a kezdet és vétkem a remélem.
Száműzött, névtelen, testtelen álom-
Kétségeim, mint lapokat variálom.
Éjszaka búg, hogy lásd, ez a sorsod!
Miért is ütötted bele az orrod?
Indulok, táskába rejtve a mindenem.
Keresve magamban őszinte istenem.
Kisgyerek, merre mész? Magad sem tudod,
Egy kavicsba szíved bánatát rúgod.
Áll a jövő, mintha parcella volna:
Fejfája vagyok, egy elvétett strófa,
Vagy bármi más vagyok, ami nem itteni,
De mindent megkóstolok, ami az isteni.
Botlik a válasz, s a miért felzokog.
Nyelvetlen harang ring, plázák a templomok.
Tornyából nézek egy elkopott csóknak,
Bárcsak a holnapon lehetnék csónak!
De hámlik a vágy, mint napkezdte bőröm,
Magamhoz húzódom, fegyveres őröm
Én leszek. Másban nincsen bizalmam.
Járja át lelkem himnuszom halkan,
Majd jöhet a kegyetlen forrasztópáka,
Csak égessen be, mint vészjelet a mába…