Reich mir deine Hand, du Fremder
ich zeige dir mein Heimatland.
Gemeinsam woll'n wir Wege gehen,
die dir noch fremd und unbekannt.
Alle Blumen, die hier blühen,
sollen blühen auch für dich;
und der Segen dieser Erde
reicht bestimmt für dich und mich.
Meine Heimat – deine Fremde
kann dir kein "Zuhause" sein.
Doch niemals sollst du sagen müssen:
"Sie reichten mir statt Brot den Stein."
Annegret Kronenberg
Idegen
Nyújtsd a kezed, te idegen
megmutatom hazámat.
Majd együtt megyünk a hegyekben
's meglátod a magas fákat.
Minden ami itt virágzik
virágozzon neked is;
és e föld áldása itt, az
elég neked 's nekem is.
Az én hazám – neked külföld
nem lesz soha „otthonod”.
De:„Kenyér helyett követ adtak”,
azt soha sem kell mondanod.
Mucsi Antal
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon szép vers. Örülök a pozitív kicsengésnek: bár soha nem lesz otthonod, viszont kellemes fogadtatásban van részed, s virágozzon neked is ez az ország, s áldásában legyen részed. Ez nemes gondolat!
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
A verseket nem az szerint választom ki, melyik költő mennyie ismert, hanem a kritériüm a téma, annak a leírása, és a megérintése olvasás közben.
A mai fordításom, nem világhírű költőtöl van, hanem egy mai élő németországi hölgytől, Annegret Kronenberg-től van, aki a külföldiek befogadásárol, és az itteni hozzászokás megkönnyitéséröl ír.
Köszönöm, jó kivánsagaidat, személyesen sohasem éreztették velem, hogy külfüldi vagyok, az első naptok kezdve befogadtak, és azt is hogy rendszeressen olvasol, és írsz is.
üdv Tóni