Friedrich Rückert: Hebt mir von des Himmels Ecken
Hebt mir von des Himmels Ecken
Nur die trüben Wolkendecken,
Laßt mich nur ins Klare sehn,
Sterne drehn,
Monde gehn,
Und die Sonn’ im Glanze stehn.
Denn im Sonn- und Mondenglanze
Und im stillen Sternenkranze
Lächelt mir ein Angesicht;
Hör’ ich nicht,
Wie es spricht:
Wir sind ewig Licht im Licht?
|
Friedrich Rückert: Ég sarkáról bár essen le…
Ég sarkáról bár essen le
Már a borús felhők leple,
Tiszta legyen, áttetsző:
Csillag jő,
Hold átsző,
Napfény, derűs, tündöklő.
Mert a Nap és Hold fényében,
Csendes csillagok tükrében,
Mosolygó arc odabúj;
Hogy mit búg?
Nékem súg:
Örök ragyogás vagyunk!
(fordította: Tauber Ferenc) |
11 hozzászólás
Magyar füllel meghallgattam, magyar szemmel megszámoltam:
Kiváló fordítás, gratulálok!
Köszönöm, Attila bá’!
Lächelt mir ein Angesicht;
Hör? ich nicht,
Wie es spricht:
Wir sind ewig Licht im Licht?
Hát, ez szívatás egy fordítónak… 🙂
Hát, az írásjel a végén németül jogos, mert a saját KÉRDÉSÉT idézi, amelyen belül viszont az arc KIJELENTI, hogy örök fények vagyunk a fényben. Kb.: De mit nem hallok [?] hagy azt mondja, örök fény vagyunk a fényben. Azaz a kérdőjelnek magyarul az általam most [ ]-be tett helyen kellene lennie. Oda is tettem.
Lächelt mir ein Angesicht;
Hör? ich nicht,
Wie es spricht:
Wir sind ewig Licht im Licht?
Rám nevet egy arc, szerény,
S én, ki lény,
Nem hall, tény,
Örök fényben vagyunk fény?
Tudom, erőltetett… 🙂
Mint már írtam vala, az arc nem kérdést tett fel, hanem a lírai és kérdi magától, jól hallotta-e, hogy a kedves arc azt ÁLLÍTJA, ők ketten örök fények.
Wie es spricht:
Igen, az Angesicht nem lehet “es”…
De nekem ez a szócsoport: tény, lény, fény, kény, vény annyira tetszett, hogy külön versben is írtam erről…
(Szöllősi Dávid: FÉNYORSZÁG; 2011. június 28.)
De igen, pont az ‘Angesicht’ az ‘es’. Azt hallja Rückert. És kérdi magától jól hallom, hogy azt mondja [?]: Örok fény vagyunk a fényben.
Egyébként Rückert nagy nyelvész volt. 33 nyelvvel dolgozott, sajnos magyarral nem.
Das Angesicht… Ezért gondoltam, hogy a “Wie das spricht” = Ahogy az arc/az mondja,
“Wie es spricht” = Ahogy azT mondja…
Vagy a der, die, das – (a, az) egy dolog,
er, sie, es – (ő) más dolog?
Nyilván te tudod helyesen, Feri, bocsi, bocsi!… 🙂
A magyarban az [‘azt’ mondja]-ban az ‘azt’ csak egy utalószó, ami arra utal, hogy a beszélő még egy tárgyi mellékmondatot fog használni.
Ezek az utalószavak a magyarban azért kötelezőek, mert a laza morfológiai-szintaktikai kapcsolok miatt a beszélgetőpartner a kihagyásuk esetén azt hinné, hogy vége a mondatnak. Pl. pont az előbbi főmondat ha így hangozna:
“Ezek az utalószavak a magyarban [nulla] kötelezőek.” És vége. Hiszen nem utaltam, az ‘azért’ utalószóval arra, hogy még folytatni fogom, mégpedig célhatározóval. Ha viszont a [nulla] helyére betesszük az [azért] utalószót, a partner tudni fogja, hogy nem lesz vége a mondatnak, és hogy jönni fog egy célhatározói mellékmondat. A német erős morfo-szintaktikai kapcsolatai és igen kötött szórendje miatt ilyen utalószavakra nincs szükség, mert így is világos, hogy a mellékmondati szórend milyen mondatrészt nyújt ki mellékmondattá. Azaz: A fenti főmondat németül így hangozna helyesen: Diese Korrelate sind im Ungarischen [nulla[ notwendig, damit…, míg magyarul kötelező lenne beletenni az [azért] utalószót.
Az ‘es’ névmás pedig csak az ‘Angesicht’ főnevet helyettesítheti, azaz: Ich höre es= hallom azt (az arcot).
Wie es spricht = ahogy ‘ő’ mondja, nem ‘őt’ mondja, főleg pedig nem ‘azt’ mondja.
Az állítmány a ‘spricht’, az alanya pedig az ‘es’ – azaz ő, alany (és nem tárgy) esetben.
Ha azt szeretné mondani, hogy ‘ahogy ő azt mondja’, akkor németül úgy lenne, hogy a magyar ‘azt’ utalószó helyén [nulla] állna: Wie es [nulla] sagt, …
Feri, köszi…
🙂